Csörög a telefon. Mindenki hallja. Senki sem mozdul. - Patrik, vedd már fel! - Miért pont én?

Mi jut eszedbe, ha Kipling nevét hallod? Elsőre, valószínűleg ahogy nekem is, „A dzsungel könyve”.

A két hónapos itthonlét után, úgy érzem, ideje lenne már szépítő szakemberekkel találkoznom. Értem ezalatt a fodrászt és a kozmetikust.

A kisfiú az ablaknál állt. Sürgető tekintettel nézte a parkolót. Minden porcikáján látszott, valakit nagyon vár. Mikor lefékezett az ismerős autó, mosoly ragyogta be arcát. - Itt van! – kiáltotta, és rohant a kijárat felé. A csöngetésre boldogan tárta ki az ajtót. - Szia apa!

Annak ellenére, hogy volt már benne részem, a home office-szal akadnak problémáim. Harminc éves koromtól, tíz évig itthon dolgoztam. Egyrészt programozóként, mellette, másodállásban könyvelőként.

Ha jönne egy tündér, és feltenné a fenti kérdést, elsőre azt válaszolnám, Amszterdamba. Amennyiben működik a „csiribí-csiribá, ott legyek, ahol akarok” varázslat, és ez egyúttal becsomagolna, szállást is foglalna, pénzt is váltana, akkor, természetesen Amszterdamot választanám. A rengeteg…

Mi hiányzik legjobban magányosan töltött karanténomban? Az érintés, az ölelés. Mit szeretnék először, ha vége lesz ennek a borzadálynak? Ölelést. Mindez egyébként azért furcsa, mert eléggé távolságtartó vagyok, nem szeretem, ha hozzám érnek, megölelnek. Nálam nem divat találkozáskor a puszi sem.…

Vasárnap dolgoznom kellett. Hétfő határidő, az ügyfelektől nehezebben jutott hozzám a könyvelési anyag, kicsit próbáltam a papírokat „karanténban” is tartani, így az utolsó pillanatra maradt a munka egy része. A „home office” ördöge nem aludt. Gátolt, amiben csak lehetett. Hol a billentyűzet nem…

Az utóbbi napokban a szemem előtt, egy idős asszony képe lebeg. Ágyban fekszik, fehér párnán, fehér huzatú paplan takarja nyakig, azon puha, selymes pléd. Alszik. Csontsovány  keze a bolyhos takarón. Ujjai hegye szorosan összezárva. Kézfejét, karját fekete foltok tarkítják. Arca sápadt, beesett.…

Karácsonykor és húsvétkor szoktam képeslapot küldeni a közeli rokonoknak, barátoknak. Ma jutott eszembe, most ez sajnos elmaradt. Gondolom, ők sem várták idén. Pedig én készültem! Ez az első egyedül töltött húsvétom. Bevallom, nem jó, pedig „csak” a karantén miatt vagyok egyedül.