Annak ellenére, hogy volt már benne részem, a home office-szal akadnak problémáim.

Harminc éves koromtól, tíz évig itthon dolgoztam. Egyrészt programozóként, mellette, másodállásban könyvelőként.

Az irodába csak egyeztetett időpontban mentem be. A programozás, néha éjszakába nyúlóan, de igény szerint haladt. A könyveléssel pedig villám gyorsan, 10-e körül készen voltam. Minden szépen rendezve, lefűzve sorakozott a szekrénypolcon.

Aztán váltottam, és munkaidővel rendelkező, irodába bejáró dolgozó nő lettem. Hamar beleszoktam, a sok otthonlét után jó volt társaságban lenni. Ekkor már csak a könyveléssel foglalkoztam.

Idén márciusban visszatért a „régi szép idő”. Újra itthon dolgozom, mai nevén: „home office-ban”.

Jöttek minden irányból a jó tanácsok. Legfontosabb, legyen napirend! Én komolyan készültem megtervezni, és le is írni egy betartható napirendet! Tényleg! Bevallom, nem sikerült. Bele se kezdtem! Persze azért az élet zajlik, a napok telnek. Az idő, a kereslet és a kínálat kialakította a napirendemet.

Amiben, egyrészt megmaradtak a szokásos dolgok, például reggelente, pár perc nyújtó jóga gyakorlat, tajcsi, és a szobabiciklizés. Ehhez jöttek az újak, hetente háromszor egy órás online torna. Nem hagynám ki, mert érzem, hogy jót tesz.

Mindebből következik, hogy a home office-ba, optimális esetben 11-körül „érek be”. Megszakítja (másnaponta) 1 óra után az ebédfőzés. Nem vagyok konyhatündér, csakis valami gyorsan elkészülő jöhet szóba.

Aztán folytatódik a munka, fél 6-6-ig, amikor következik a félórás séta az erkélyen. Közben telefonon beszélgetek a családdal.

Nézzük a munkavégzést. Nehezebb, mint régen volt. Akkor a dolgozószobám erre volt felkészítve. Most viszont nem. A laptophoz, a gyorsabb munka érdekében, külső billentyűzetet, egeret illesztettem. Ezekkel néha küzdenem kell, mert kevés az usb port a gépen.

A nyomtató sincs felkészülve a tömeges nyomtatásra, szereti begyűrni a papírt. Úgyhogy, amennyiben lehetséges, inkább nem használom. (Spórolok az árammal, a papírral, van előnye is.)

Persze megszoktam, hogy a különböző listákat, és a hozzájuk tartozó bevallásokat kinyomtatom, lefűzöm. Kényelmesebb, bármikor előkapható, ha valamire szükség lenne. Egyébként a bevallások az ügyfélkapun keresztül is lekérhetőek, de az sokkal-sokkal lassabb, mint benyúlni a polcra...

Az ügyfelek is otthon vannak, ezért rengeteg számlát e-mailben küldenek. Amennyiben ezeket nem nyomtatom ki, akkor vagy elmentem, (és elfelejtem), vagy elmentem, de egyúttal fel is dolgozom őket. Ez utóbbival próbálkozom, remélhetőleg 100%-os sikerrel.

Lassítja a munkát. Számomra leggyorsabb a kézzel fogható, papír számlákból való könyvelés. Lehet, már öreg vagyok a változásokhoz.

Néhány felfedezést tettem a munkavégzésemmel kapcsolatban.

Miután az érkező számlákat rögtön feldolgozom, a nálam lévő anyag le van könyvelve. A munkahelyen más módszerrel dolgoztam. Most kicsit több időbe kerül, de nyugodtabb lehetek, tudom, hogy minden naprakészen, rendben van. Ezt, ha vége a home office-nak, továbbra is így fogom csinálni.

Még javítani kell a napi feladatok kézben tartásán. Próbálkozom.

Munkahelyen naptárba írtam a teendőket, telefonba, illetve papírokra. Sajnos a naptárt nem mindig néztem meg, a telefon rendszerint jelez, megnézem, aztán elfelejtem. A papírlapok gyűlnek. Hol itt, hol ott.

Itthon is mindent cédulákra írok. Egy a baj, utólag nem veszem őket kézbe. Pár napja elővettem a csodaszép, de még használatlan határidő naplómat. Nekiláttam a cetlikről beleírni a teendőket. Az íróasztal rendesebb lett, az „agenda” nyitva az aktuális dátumnál, látom a napi tennivalókat. Nem felejtek el semmit. (Remélem…)

Bár nem munka, hanem hobbi, de nem hagyhatom ki a blogírást, mert nagyon fontos számomra. Erre este kerül sor. Majdnem minden nap írok, bár a blogra ritkábban kerülnek fel a posztok.

Ebben az esetben a „munkaidő” este 8 órától 10-11-ig tart. Megírom a bejegyzést, többször átnézem, rendszerint más is átolvassa. Képeket keresek hozzá, ha saját fotót használok, azt szerkesztem. Néha kicsit dühöngök is vele.

Mindez sok idő. 100%-ban odafigyelek, minden pillanatot kihasználok. Nincs közben telefonálgatás, lazsálás. Igyekszem a számomra legtökéletesebb eredmény elérésére.

Lehet, napközben a munkát is így kellene végeznem?

PJudit

Az írás a BloggerKépző #irjotthon kihívására készült.

Képek forrása: Pixabay