- Én is úgy akarok vezetni, mint te! Olyan erőszakosan! - közölte velem az unokahúgom, mikor kézbe kapta a jogosítványát. Megdöbbentem, még hogy én erőszakosan vezetnék? Aztán elgondolkodtam. Igen, az biztos, hogy dühöngök, fenyegetőzöm, és káromkodom a volán mögött,... de csúnyákat mutogatni nem…

- Tudod, azért ma délután is kell aludni! - A szülinapomon is Papó?

Tudod, amikor annyi idős voltam, mint most te, minden nyarat a nagymamáméknál töltöttem.

Aludnom kellene, de cseppet sem vagyok álmos. Anya mesélt már, jó éjt puszit is adott, apa is, sötét is van, mégsem megy. Olyan jó volt ma az iskolában, gyere mackó, elmesélem! – maga mellé húzta a barna plüssmacit.

- Danikám, mosd meg jól a kezed, szappannal! - De anya! Meddig kell még kezet mosni? Már vége a járványnak, járok oviba, apa is megy dolgozni. Meddig kell még? - Danikám, a vírus előtt nem mostunk kezet? Ugyanígy mostunk, csak nem ennyi ideig. Kezet mosni továbbra is kell!

- Szia, nagyapa! Hogy vagytok? - Mi jól! És te Viktória? Megszoktad már az új iskolát? - Hát.. nem igazán! Nincs még egy barátom sem – szomorodott el a kislány, majd felcsillant a szeme, és vidámabban folytatta: - Képzeld, szombaton farsang! Cowboy leszek!

Brumo, a kis barna maci, szokásos útvonalán szökdécselt. Ritkulni kezdtek a fák, elérte az erdő szélét. Megállt az egyik fenyő tövében, és kíváncsian szemlélődött. Látta a közeli falu házait, és az utolsó előtt parkoló furgont. Egy kék ruhás férfi dobozokat rakodott a kocsiba.

- Anya, az oviban tanultunk karácsonyi éneket, elénekelhetem? - Halljuk, Danikám! - Kis karácsony, nagy karácsony. Kisült-e már .. Tényleg, anya, kisült a kalácsunk? - Persze, kisült. Majd holnap megkóstoljuk, akkor lesz szenteste.  

- Anya, anya, gyere, siessünk az oviba! Tudod, ma jön a télapó! - Indulhatunk! - Ugye, én is kapok ajándékot? Az óvó néni azt mondta, a jó gyerekek kapnak, aki nem volt jó, az csak virgácsot. Én jó voltam?

- Anya, gyere! - Mi a baj Danikám? Ideje felkelned! - Fáj a torkom! Segíts!