El kéne már némi szépítkezés!
2020. május 13. írta: Judit.P

El kéne már némi szépítkezés!

A két hónapos itthonlét után, úgy érzem, ideje lenne már szépítő szakemberekkel találkoznom. Értem ezalatt a fodrászt és a kozmetikust.

Az előbbi, egy hete szólt, hogy megkezdte működését, de én egyelőre még nem szándékozom (vagy nem merem?) a tömegközlekedést igénybe venni, így sajnos marad a „csináld magad” lehetősége.

Barátnőmmel beszélgettünk telefonon erről a témáról. Neki nagyon rendezett, rövid haja van. Azaz volt. Most már inkább a félhosszúra hasonlított, azonban a férje bevállalta a hajvágást. A hajfestést viszont nem. Így a hossz csökkent, formája rendezettebb lett, de a két centis lenövés megmaradt. Tudom, és ő is tudja, lehet kapni hajfestéket…, de reméli, nemsokára a hivatásos szakember kezei közé kerülhet…

Nekem, sajnos nincs senkim, akit megkérhetnék, hogy egy nagyobb fajta ollóval essen neki a hajamnak, és gyártson belőle csinos frizurát. Kérdés persze, ha lenne itt valaki, bevállalná-e ezt a feladatot. Aztán hallgathatná: „Te jó ég! Hogy nézek ki! Miattad!”

Próbálkozom. Csatokkal, lófarokkal. Olyan amilyen, úgyse látja senki. Nem gondoltam már, hogy lesz még hosszú hajam. Legalább a lenövéssel nincs gondom, nem szükséges festetnem, egyelőre. Azonban, ha még sokáig tart a karantén, lehetséges, kínomban beleőszülök.

A haj csak az egyik szépészeti probléma, másik a szemöldök! Levágtam a frufrumat, de ügyelnem kellett rá, nehogy túl rövid legyen, mert előnyösebb, ha takarja az őszbe fordult szemöldököt.

Emiatt kellene a kozmetikus. Ő időnként kiszedegeti a felesleges szálakat, és befesti szép barnára a maradékot. Ezen kívül bajuszt is gyantáz. Na, erre szintén szükség lenne már! Igaz, most ezt sem látja senki. Legfeljebb én, a tükörben, szemüveggel, de hát a tükörbe ritkán nézek, szemüveggel meg szinte soha.

Tegnap, a boltba menés előtt, úgy döntöttem, nekiállok, és kitépdesem a nagyobb szálakat, mert így már mégsem mehetek emberek közé. Téptem, tépkedtem, majd megállt a kezem. Minek is? Hiszen az utcán sem látja senki! Rajtam a maszk! Mely ezek szerint nemcsak véd, de ápol és eltakar!

A többi „szépségápolási” feladatot megoldom itthon, ahogy korábban is. Például az arcpakolást. Ősszel megkérdeztem a kozmetikust, tudna-e ajánlani valamilyen fiatalító kezelést. Válasza: Nem, akarok hazudni. Elég rosszul esett, néha azért lehetne hazudni is, legalább az ilyen kérdés esetében.

Azért nem adtam fel! Van itthon arcradír, és hetente kétszer használom is, utána pedig kaukázusi kefirt kenek az arcomra. Nem tudom, a szépségipar bennfentesei mit szólnának ehhez, nem is izgat, egy biztos, a bőrömnek jót tesz. Sokkal puhább, selymesebb, szebb lesz tőle. (És nyilván, sokkal fiatalabb is!)

Végül a kézápolás, ami most, a sok kézmosás miatt, valószínűleg sokaknak gondot okoz. Kaptam olyan körömvirág olajos szappant, ami használatkor nemhogy nem szárítja, de táplálja a kézbőrt. Minél többet mosom, annál puhább lesz, és még egy csodára képes, csökkenti a ráncokat! (Lehet, arcra is ki kellene próbálnom?)

Most megyek, és fújok magamra egy kis parfümöt! Azt legalább nem fedi el a maszk!

PJudit

Képek forrása: Pixabay

süti beállítások módosítása