Mi jut eszedbe, ha Kipling nevét hallod? Elsőre, valószínűleg ahogy nekem is, „A dzsungel könyve”.

Utána? A következő vele kapcsolatos gondolatom, a „Ha…” című vers.

Pár évvel ezelőtt, hallgattam egy interjút. A benne szereplő színész említette a fenti költeményt. Nem ismertem a verset, sőt azt sem tudtam, hogy Kipling költő is volt. A műsor után megkerestem művet, elolvastam, meghallgattam, nagyon tetszett. Kinyomtattam, és elraktam a verseket tartalmazó dossziémba. Ezt néha előveszem, megnézem, a feledésbe merült költemények előkerülnek. Így történt most is.

Kíváncsi lettem, vajon melyik színész lehetett, akkor régen, az interjúalany. Volt tippem, nézelődtem a 4-5 évvel ezelőtti műsorok között, de hiába. Feladtam a nyomozást, és a sorsra bízva  magam, amit ajánlott a youtube, azt hallgattam. A következő interjú, spirituális témáról szólt. Érdeklődve figyeltem.

A beszélgetés elgondolkodtatott. A több hónapos bezártság már lelki válságba sodort.

A magány kezd az agyamra menni, úgy tűnik, már kevés a telefonos kapcsolattartás.

Bezzeg mások önként elvonulnak hetekre! Nem lesznek lelki betegek az egyedülléttől, magukkal foglalkoznak, meditálnak, igyekeznek nagyobb önismeretre szert tenni.

Most itt volt számomra is ez a lehetőség.

Mit tettem önmagam jobb megismerése helyett? Búslakodtam, nyavalyogtam, panaszkodtam,... Persze, ez is egy út az önismeret felé, de valószínűleg másképp kellett volna. Úgy látszik, hiába végeztem el ilyen témájú tanfolyamokat!

Szerintem, Kipling verse kiváló arra, hogy olvasása közben elgondolkozzunk magunkról. Szinte soronként fel lehet tenni kérdéseket. Ilyen vagyok? Jellemző rám? Esetleg szeretnék ilyen lenni? Ez utóbbi esetben min kellene változtatnom?

Hát akkor olvassuk:

Rudyard Kipling:

Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Érdekességként, megemlíteném, amit a Wikipédiában olvastam :

„a britek 1995-ben a Ha…-t kedvenc versüknek választották egy, a BBC által végzett felmérésen."

PJudit

Képek forrása: Pixabay