Annak ellenére, hogy volt már benne részem, a home office-szal akadnak problémáim. Harminc éves koromtól, tíz évig itthon dolgoztam. Egyrészt programozóként, mellette, másodállásban könyvelőként.

Ha jönne egy tündér, és feltenné a fenti kérdést, elsőre azt válaszolnám, Amszterdamba. Amennyiben működik a „csiribí-csiribá, ott legyek, ahol akarok” varázslat, és ez egyúttal becsomagolna, szállást is foglalna, pénzt is váltana, akkor, természetesen Amszterdamot választanám. A rengeteg…

Mi hiányzik legjobban magányosan töltött karanténomban? Az érintés, az ölelés. Mit szeretnék először, ha vége lesz ennek a borzadálynak? Ölelést. Mindez egyébként azért furcsa, mert eléggé távolságtartó vagyok, nem szeretem, ha hozzám érnek, megölelnek. Nálam nem divat találkozáskor a puszi sem.…

Vasárnap dolgoznom kellett. Hétfő határidő, az ügyfelektől nehezebben jutott hozzám a könyvelési anyag, kicsit próbáltam a papírokat „karanténban” is tartani, így az utolsó pillanatra maradt a munka egy része. A „home office” ördöge nem aludt. Gátolt, amiben csak lehetett. Hol a billentyűzet nem…

Nem szoktam mottót választani a napjaimhoz, de tegnap este kerestem egyet a mához. Egyik réges-régi nyaralásom alkalmával vettem emlékül egy könyvjelzőt. Jópofa nyulacska van rajta, és egy idézet: „Zavard össze a világot, mosolyogj már hétfőn!” Ez adta az ötletet. Mivel ma nem hétfő van, így egy…

Péntek este 6 után csörög a telefon. - Szia, elsejétől jelents át légy szíves, ezentúl 4 órába, home office-ban dolgozom! - Te tag vagy! Nem lehet! - De! Vészhelyzet van! Vírus van! Bevétel nincs! 4 órában dolgozom!

Így, ilyen megszólítással kezdődött a levelem, azon pár alkalommal, amikor írtam Nektek. Ennyi év után miért teszem meg ezt ismét? Talán épp most van ideje a sírásnak. Már folynak is a könnyeim…

Nem emlékszem az első találkozásunkra, de már nagyon régen volt, az biztos. Délután elgondolkodtam, milyen emlékeim vannak Rólad. (Felajánlottad, hogy tegezhetlek, és én továbbra is élek ezzel a megtisztelő lehetőséggel.)

Ma reggel úgy ébredtem, „mintha” kicsit fájna a torkom, és „mintha” nem érezném jól magam. Rettenetesen hipochonder vagyok, ehhez társul némi szorongás is. Azért került idézőjelben a mintha szó, mert nálam ezt nem lehet biztosan tudni. Ha valamitől félek, megjelennek a tünetek, amik nem feltétlenül…

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengertől innen, de az Üveghegyen túl, volt egy icike-picike kis ország, úgy hívták, hogy Csudaország. Persze, volt neki királya is, ahogy egy mesében illik, Jóságos Kázmér király. Azonban nem a király uralkodott, az államforma parlamentális köztársaság…