Ha jönne egy tündér, és feltenné a fenti kérdést, elsőre azt válaszolnám, Amszterdamba. Amennyiben működik a „csiribí-csiribá, ott legyek, ahol akarok” varázslat, és ez egyúttal becsomagolna, szállást is foglalna, pénzt is váltana, akkor, természetesen Amszterdamot választanám. A rengeteg biciklissel, bolondos lakóhajókkal és a csuda szép tulipánokkal díszes várost.

Ja, hogy már a tulipánok elvesztették a fejüket, elhervadtak? Ez igaz. Akkor legyen inkább a cél egy könnyen megközelíthető, tündérszép hely, Tata.

Pár évvel ezelőtt úgy döntöttünk, ünnepeljük meg a születésnapomat Tatán. Előtte soha nem volt ilyen szülinapi ajándékom.

Foglaltunk szobát egy panzióban, és kora reggel, azaz délelőtt, útnak indultunk.

A történet szempontjából lényeges momentum, hogy eldöntöttem, „Jól fogom magam érezni!”

Némi kanyargás után rátaláltunk a szállásra. A 20 négyzetméteresként beharangozott szoba, körülbelül 12 lehetett. A két ágy rendesen szinte el sem fért. Állt még egy szekrény benne, és mi.

Ezen máskor jót dühöngtem volna, de most csak nevettünk.

A fürdőszobában barátságos pókok szőtték a hálójukat, a hideg ellenére. Nem baj, szerencsét hoznak, nyugtáztuk társaságukat.

Kint, az előtérben álldogált egy asztal, körülötte székekkel. Kettőt beloptunk magunkhoz, a helység még szűkösebb lett, de már legalább le tudtunk ülni.

Nem pihentünk sokáig, inkább elindultunk megkeresni a várat.

Mindez februárban történt. Rettenetes hideg szél fújt. Máskor ez bosszantott volna, most viszont nem zavart. A biztonság kedvéért két sapkát húztam, le ne fagyjon a fülem.

Sétáltunk a tóparton, megcsodáltuk a várat, a kopár fákat, és jól éreztük magunkat.

Vacsora után visszatértünk a szállásra, ahol megittunk egy üveg pezsgőt a születésnapom örömére. Ezután még többet nevettünk.

A panzióhoz tartozott egy loboncos, álomszuszék kutya is. Reggel, a kacskaringós csigalépcső tetején szundikált. Úgy sikerült lejutnunk, hogy lépcsőről-lépcsőre piszkáltuk lejjebb szegényt. Kikerülni nem lehetett. A reggeli illatát megérezve, rögtön felébredt, és könyörgő szemekkel helyet foglalt az asztalunk mellett.

Nagyon finom volt az ennivaló. Három kis méretű, kerek pizzát kaptunk, mindegyiken más-más feltéttel. A kutyus is betársult elfogyasztásukba.

Jól sikerült, vidám születésnap volt.

A várost megszerettük, azóta többször is meglátogattuk. Persze, már szép időben.

Ide utaznék most legszívesebben. Egyszerűbben megoldható, mint Amszterdam.

Az érkezést, finom tortával ünnepelnénk meg, a kedvenc cukrászdánkban. Aztán sétálnánk az Öreg-tó partján, pihenésképpen napoznánk egy padon.

Dél körül meglátogatnánk a szokásos éttermet, ahol lehet, hogy várni kellene az asztalra, de nem baj, ráérünk. A jó ebéd után céltalanul bóklásznánk az Angolkertben.

Hazaindulás előtt búcsúzóul ismét benéznénk a cukrászdába, szerintem még egy tortára jutna időnk.

Felesleges  előre elhatározni, hogy jól fogom magam érezni, anélkül is így lenne. Azaz így is lesz!

PJudit

Az írás a BloggerKépző #irjotthon kihívására készült.