- Jaj, a kép! – jutott eszébe, és szó nélkül beszaladt a szobájába. A héten rajzolta apjának. Egy ideje már szokássá vált, hogy búcsúzáskor valami aprósággal lepje meg. Gesztenyefigura, gyöngy állatka, lepréselt virág, vagy falevél, amivel játszogatott, abból készült az ajándék.

Minap írtam a címben jelzett „zöldségről” egy történetet. Most lehúzok róla még egy bőrt, ahogy a filmeknél is szokták. Megígérem, harmadik már nem lesz. (Vagyis, majd az idő eldönti.) Éreztem, hogy kedvelem a „padlizsán” szót, de nem emlékeztem, hogy miért. Még akkor sem jutott eszembe, amikor…

Nem emlékszem az első találkozásunkra, de már nagyon régen volt, az biztos. Délután elgondolkodtam, milyen emlékeim vannak Rólad. (Felajánlottad, hogy tegezhetlek, és én továbbra is élek ezzel a megtisztelő lehetőséggel.)