Feküdtem az ágyon, és vártam, hogy sorra kerüljek. Bár éjszaka nem aludtam és egy napja nem ettem, sem álmos, se éhes nem voltam. A gyomrom görcsölt az idegességtől. Nem sejtettem, hogy ilyen szörnyű lesz.

Aludnom kellene, de cseppet sem vagyok álmos. Anya mesélt már, jó éjt puszit is adott, apa is, sötét is van, mégsem megy. Olyan jó volt ma az iskolában, gyere mackó, elmesélem! – maga mellé húzta a barna plüssmacit.

Juli zavarodottan lépett ki az épületből. Megdöbbentette az imént hallott hír. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Állt a járdán, fogalma sem volt, hogyan tovább? Akár a jövőt, akár az adott pillanatot illetően. A következő öt évre szőtt tervei most váltak köddé. „Füstbe ment tervek” – gondolta, és…