Az ember soha nincs egyedül. Oldalról áthallatszik a tv, és néha a szomszédasszony kacagása. Jó ezt hallani,  tudom, hogy itthon van, jól van, és jól szórakozik. Másik szomszéd éppen fürdik. Nehogy már felröhögjek, hangosan dalol, és épp olyan hamisan, mint én! Így legalább felismerem a dalt. Karácsonyi hangulatban van, én is rázendítek félhangosan. Duettet éneklünk.

Az alattam lakó a legjobb. Most éppen valami fura állapotban lehet, értelmetlen dolgokat kurjongat. Vagy részeg, vagy Isten tudja, mi van vele. Amúgy általában csendes. Néha a wc-ben telefonál, azt 10 emelet hallja. Néha udvarol, azt én hallom. Egyébként rendes ember.

A felettem lakó a legcsendesebb, mert felettem a tető van. Persze volt időszak, amikor a konyhai és a wc szellőztetés begerjedt, és egyáltalán nem voltak csendesek, sőt! Hajnali háromnegyed ötkor ébresztettek minden reggel. Még hétvégén is. Bedühödtem, hívtam a közös képviselőt, sajnos nem sokra mentem vele. Heteken át nyaggattam, a zaj nem csökkent, de legalább egy órával későbbre állították a reggeli kezdést, így kicsivel tovább alhattam. Aztán vagy csoda történt, vagy megszoktam.

Az esővel is volt összetűzésem. Egyszer valaki valamit a tetőn rossz helyre rejtett. Hogy direkt, vagy sem? Nyilván direkt. Jó kis vicc! Plafonról ömlött a víz, győztem az edényekkel rohangálni. Véletlenen múlt, hogy a villanykapcsoló megúszta. Ismét közös képviselő, biztosító, festő és festés. Frankó! Csak mert valaki humoros kedvében volt.

Az ablakoknál is befolyik a víz, ha megfelelő irányból esik az eső. És szokott. Az északi oldal a gáz, akkor úszik a konyha. Hogy miért nem javíttatom meg? Jó kérdés. Próbálkoztam már vele, de még nem jött össze.

Van, ahol a panelek találkozásánál nem stimmel valami. A hálószobában az egyik saroknál látszik, hogy valamikor végig beázott. Hát, az már nem lesz kifestetve. Eltakarja a sötétítő függöny.

Végül is más lakásban is akadnak problémák. Beázás is, zaj is.

Panelban lakni jó. Sok embert megismerhetünk. Tízedik emeletre felliftezve sok-sok útitárs akad. Vagyis, hogy őszinte legyek, nekem nem. Mindig olyan időpontban jártam dolgozni, és jöttem haza, amikor a rendes emberek már rég dolgoztak, vagy már régen hazaértek. Az otthon lévők meg vagy főztek, vagy tv-t néztek.

Mellettem lakókat nem ismerem, egyikükkel egyszer összefutottunk, bemutatkoztunk, de az utcán nem ismerném meg. A másikat sosem láttam. Végül is még „csak” 25 éve élek itt.

Az alattam éldegélő urat viszont ismerem. Tavaly feljött valami erkélyprobléma miatt. Vele még az utcán is megismerjük egymást.

Hogy a szomszédságomba lakni jó-e? Na, ez a panel egyetlen hátránya! Szeretek későn feküdni, és emiatt későn zuhanyozom. Mikor pedig munkaközben dühbe gurulok, ami sokszor előfordul, hangosan ordítva káromkodom. Eddig még nem mertem megkérdezni az alattam lakót, lehallatszik-e, és ő mit gondol arról, hogy „panelban lakni jó”?

Talán azért, mert attól tartok, azt mondaná, panelban lakni jó, ha nem én vagyok a szomszéd.

PJudit

Fotó: Pixabay