A tavasz beköszöntét számomra a napsütés, a rügyező, virágzó fák, bokrok, a zöldellő fű, a tarka-barka illatozó virágok és a daloló madarak jelzik. Végre pihenni tér a ködös, szürke, kopár, csendes tél. Persze nem a forgalmas utcákon kell mindezt keresni, ott nincs csend, és nem hallatszik…

Megtervezem a februárt! – gondoltam egy hónappal ezelőtt. Milyen legyen? Nyilván klassz! „Képzeld úgy, mintha már meglenne, hisz a gondolatnak teremtő ereje van!" Ritkán tervezek. Minek? Jellemzően sose lesz belőle semmi. „Ember tervez, Isten végez!” – a közmondás általában győzedelmeskedik…

Már eltelt egy hónap az évből, pedig mintha csak most lett volna szilveszter. Jövőre mi fog eszetekbe jutni az idei januárról? A "gályáztam a munkahelyen, dühöngtem, mire haza értem, már semmihez sem volt erőm, és kedvem se? Éjjel ébren hánykolódtam a stressztől, nappal majd elaludtam a…

Szeszélyes egy április! Szél fúj, eső esik, néha havazik, de van, hogy kék az ég, ragyogóan süt a nap, és már zöldell a fű, virágoznak a fák, bokrok, nyílik a jácint, tulipán. A madarak, dalolnak rendületlenül! Tavasz van, gyönyörű! A füvet azonban nemcsak virág színesíti, hanem csokipapír,…

Húsvétra váratlan ajándékokat kaptam. Nem, nem csokit, nem is hímes tojást, de még csak nem is élő nyulat, ezeknél sokkal érdekesebb meglepetésekben volt részem. Ki volt az ajándékozó? Talán a legpontosabb válasz: a SORS. Az első pénteken „érkezett”, a YouTube volt a „közvetítő",  jött az…

A hat éves Kyát elhagyja édesanyja. Búcsúzóul el se köszön, meg se puszilja, meg se simogatja. Még a kanyarból sem integet vissza - pedig mindig vissza szokott, mikor elmegy otthonról - hiába lesi a kislány. Épp hogy belekezdtem, és majdnem abba is hagytam a regény olvasását. Nem szeretem, amikor…

Felébredt. Óvatosan megmozgatta végtagjait, de jó, nem fájnak a lábaim, tudatosult benne az öröm. Bár, „ha elmúltál negyven és reggel úgy ébredsz, hogy nem fáj semmid …”, jutott eszébe a vicces mondás, sőt, ha ötven is elmúltál, ajjaj, de hála Istennek, még élek! Mosolyogva nyújtózkodott és…

- Fel kéne kelni! - Korai még! Csak fél 9! Különben is szombat van. Olyan jó itt a puha ágyban! … Utálok korán kelni! - Ha-ha! Ne röhögtess! Miért, máskor korán kelsz? Korááánnn? Hánykor is? 5-kor? - Na jó! Sose kelek korán! Most azonban 9-ig még fészbukozom, akár tetszik, akár nem! - Az jó, klassz…

Nem tudom, az időseken kívül mások szoktak-e elmélkedni, esetleg rágódni a múlton. Bevallom én nem, ma azonban egy cikk kapcsán elkezdtem töprengeni milyen is volt az életem az ezredforduló környékén. Először semmi sem jutott eszembe, aztán lassan, hézagosan érkeztek az emlékek, és ahogy a puzzle…

- Én is úgy akarok vezetni, mint te! Olyan erőszakosan! - közölte velem az unokahúgom, mikor kézbe kapta a jogosítványát. Megdöbbentem, még hogy én erőszakosan vezetnék? Aztán elgondolkodtam. Igen, az biztos, hogy dühöngök, fenyegetőzöm, és káromkodom a volán mögött,... de csúnyákat mutogatni nem…