- Anya, anya, gyere, siessünk az oviba! Tudod, ma jön a télapó! - Indulhatunk! - Ugye, én is kapok ajándékot? Az óvó néni azt mondta, a jó gyerekek kapnak, aki nem volt jó, az csak virgácsot. Én jó voltam?

Elvira, túl korán elkészült, így kicsit még pihenhetett a vendégek érkezése előtt. Leült az ablak mellé, és a kertet nézve elmerengett. Átszűrődött a szomszéd szobából kislánya zongorajátéka. „Hogy utáltam zongorázni! - emlékezett vissza - de muszáj volt.

Ezt a karácsonyi fém dobozt, évekkel ezelőtt kaptam, sógornőmtől, aki saját maga által öntött, étcsokoládé figurákkal töltötte tele. Mit rejtegethet vajon most a karácsonyi doboz? Nézzük meg!

  Sóhajtott egy nagyot. A kiáramló levegő nyomán megjelent egy fényes alagút. Kellemes, hívogató zene szólt belőle. Kikelt az ágyból, elcsodálkozott fürgeségén. – Úgy látszik éjjel jól kipihentem magam! – gondolta. Magabiztos léptekkel elindult a fényalagútban, követve a zenét.  

Sok-sok évvel ezelőtt történt. Én egyetemista voltam, öcsém pedig katona. Mindketten Debrecenben éltünk, Halottak napja volt, hétvégére esett. Gyönyörűen sütött a nap, elhatároztuk öcsémmel, hogy kirándulunk. Autózgattunk a környéken, faluról falura. Feltűnt, hogy a temetők zsúfoltak a látogatóktól.…

  Sok-sok évvel ezelőtt meghalt az egyik ismerősöm férje. Megtudtam, hogy elhamvasztották, az urnáját azonban nem a temetőben helyezték el, hanem otthon, az egyik szobában.

- Danikám, gyere, indulunk az óvodába! - Képzeld, anya, sokféle különböző étel van az oviban! Szinte mindenki mást eszik. Például a nyuszika répát, a rókafiú répát nem. Nem hajlandó. - Ő mit eszik?

Észrevette az öreget. Egy hatalmas tölgyfa törzsének támaszkodva ült a fűben. Egyik kezén hangya sétált, másikon katica. Látszólag nem zavarta a cirógatásuk. Szája körül egy bosszantó méhecske keringett hangos zümmögés közepette, azonban ez sem izgatta. A nap felé fordult, szemmel láthatóan élvezte…