- Danikám, gyere, indulunk az óvodába!

- Képzeld, anya, sokféle különböző étel van az oviban! Szinte mindenki mást eszik. Például a nyuszika répát, a rókafiú répát nem. Nem hajlandó.

- Ő mit eszik?

- Tegnap valami húsos krémet kapott. Ízlett neki. Azt meg a nyuszi nem volt hajlandó megkóstolni.

- Igen, a különböző állatok nem egyformán étkeznek. Biztos nehéz lehet összeállítani a menüt számukra!

- Mindenki azt ehet, amit akar. Ránk van bízva. Én elhatároztam, mindegyik ételt meg fogom kóstolni, és ami a legjobban ízlik, abból eszem majd.

- Valószínűleg több is fog ízleni! Úgyhogy éhen nem maradsz, Danikám! Mit játszottatok tegnap?

- Körben állva labdáztunk. Lehetett rúgni, dobni, gurítani. Én a fejemmel gurítottam. Jó játék volt. Aztán kaptunk színes kavicsokat, és azzal díszítettük a virágágyás szélét. Mindenki úgy, ahogy neki tetszett. Mi, Csiga Pistivel együtt csináltuk.

- Ő a legjobb barátod?

- Igen. De Vakond Gézuval is megbarátkoztam. Képzeld, pont a homokdombunk tetején bújt elő. Jól meg is ijedtünk, ahogy megmozdult a domb. Azt hittük, földrengés, de szerencsére nem az volt, csak Gézu. A dombot sajnos tönkretette, építhettünk újat. Az viszont nagyobb lett. Tetejére az óvó néni szúrt egy zászlót. Aztán megbeszélte Gézuval, hogy az óvodában csak a földön közlekedjen, a föld alatt ne. Tudod anya, mi a jelem?

- Nem mesélted még.

- Csiga. Pistié meg sündisznó. Nem így lett volna, de jelet cseréltünk. Vannak ám őzikék is! Azok jó nagy állatok! Pöttyösek.

- Igen. Aztán, ha majd megnőnek, elmúlnak a pöttyeik. Egyébként, bár nagyok, de szelídek, nem bántanak senkit.

- Elég félősek, Mindig fogócskáznak.

- Na, ide is értünk. Becsöngetünk, te bemész, én megyek tovább. Délutánra jövök érted. Érezd jól magad, játszatok sokat!

- Fogunk! Szia anya!