Ezt a karácsonyi fém dobozt, évekkel ezelőtt kaptam, sógornőmtől, aki saját maga által öntött, étcsokoládé figurákkal töltötte tele. Mit rejtegethet vajon most a karácsonyi doboz? Nézzük meg!

Csoki helyett sok-sok kis cédulát. Az én adventi naptáramat! Hogy is jött az ötlet? Pár évvel ezelőtt néhány hónapig nálam lakott a keresztlányom. Közeledett december elseje, eszembe jutott, meglephetném adventi naptárral. Milyen legyen? Felnőtt már, nem gyerek. Persze, tudom, a felnőttek is szeretik az édességet, mégis úgy döntöttem, inkább összegyűjtök néhány általam nagyra becsült embertől szép gondolatokat. Így került papírra, a Dalai Láma, dr Csernus Imre, Müller Péter, ,.… néhány bölcsessége. Reméltem, ezzel nagyobb örömöt okozok, mint a csokoládéval. Nem tévedtem. Minden reggel, keresztlányom első útja, a dobozhoz vezetett, és kíváncsian vette ki az aznapra szóló „útravalót”. Természetesen velem együtt, mert magamat is megleptem egy ugyanolyan adventi naptárral.

Számomra, és családtagjaim számára is, azóta a decemberi reggelek a fenti módon indulnak. Egyet példaképpen kibontottam, és lefotóztam. A szöveg: "Érdemes a versengést, és az ezzel járó örökös kritizálást és gyalázkodást felfüggeszteni, abbahagyni, és önmagunk megerősítésének más módjait gyakorolni."

Mostanában már adventi koszorút is készítek. A fenyőfa alapot megveszem a piacon, a díszeket én szúrom bele. Lilás-rózsaszínes szokott máskor is lenni. Nekem ilyennek tetszik. Túl ügyes azért nem vagyok, így a gyertyák rendszerint kicsit csámpásak, de azért igyekszem.

Sok alapítványtól kapok rendszeresen leveleket. Évente kétszer, karácsonykor, és húsvétkor szoktam adományt küldeni nekik. Ma szedegettem össze a csekkeket, és vittem el a postára. Jó érzés számomra, hogy kicsit tudok segíteni.

Gyermekkoromban, a karácsonyt megelőzte a rokonoknak, barátoknak szóló üdvözlőlap megírása. Anyukám sok-sok éven keresztül soha nem feledkezett meg róluk. Amikor nagyobb lettem, én is segíthettem neki. Aztán, ahogy emelkedtek a postai árak, csökkent a képeslapok száma. Később már teljesen elmaradt, inkább telefonon hívta fel távoli ismerőseit, és elbeszélgetett velük.

A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója minden évben küld képeslapokat. A régi idők emlékére, felhasználom őket, és távol élő rokonoknak, barátoknak írok meglepetésként üdvözlő lapot.

Ez szerintem sokkal meghittebb, kedvesebb, mint egy sms, vagy email. Örülnek-e neki? Nem tudom, mert csak egy-két embertől jön visszajelzés. Bízom benne, hogy meglepődnek, örülnek, és az ünnepek idejére kiteszik valamilyen látható helyre, dísznek.

Én, ha kapok, meglepődöm, örülök, és az ablakpárkányra állítom.

(Karácsonyi készülődésem kezdete elolvasható: itt. )