Minap írtam a címben jelzett „zöldségről” egy történetet. Most lehúzok róla még egy bőrt, ahogy a filmeknél is szokták. Megígérem, harmadik már nem lesz. (Vagyis, majd az idő eldönti.) Éreztem, hogy kedvelem a „padlizsán” szót, de nem emlékeztem, hogy miért. Még akkor sem jutott eszembe, amikor…

Juli zavarodottan lépett ki az épületből. Megdöbbentette az imént hallott hír. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Állt a járdán, fogalma sem volt, hogyan tovább? Akár a jövőt, akár az adott pillanatot illetően. A következő öt évre szőtt tervei most váltak köddé. „Füstbe ment tervek” – gondolta, és…

Sajnos az évek során elveszett a költészet az életemből. Valaha úgy gondoltam, ha felnőtt leszek, esténként zenehallgatás közben verseket olvasgatok. Ez eddig nem valósult meg, és a jövőt illetően sem vagyok optimista. Pár napja eszembe jutott József Attila versének első sora: „Ha megszeretlek,…

Történetem hőse órásmester, aki sok-sok éven át minden órát megjavított. Nem számított, hogy mechanikus vagy elektromos, meggyógyította. Életet lehelt a kakukkos órába, ha elfáradt benne a kakukk. Még a toronyórát is megszerelte, évekig ő tartotta karban.

Reggel telefonált Anna, hogy beugrik hozzám. A szürke felhők ellenére, mintha egy pillanatra kisütött volna a nap. A lelkemben legalábbis. Két hete nem találkoztunk, odajutottam, ünneppé válik a nap, amikor meglátogat.

Így, ilyen megszólítással kezdődött a levelem, azon pár alkalommal, amikor írtam Nektek. Ennyi év után miért teszem meg ezt ismét? Talán épp most van ideje a sírásnak. Már folynak is a könnyeim…

Ma reggel úgy ébredtem, „mintha” kicsit fájna a torkom, és „mintha” nem érezném jól magam. Rettenetesen hipochonder vagyok, ehhez társul némi szorongás is. Azért került idézőjelben a mintha szó, mert nálam ezt nem lehet biztosan tudni. Ha valamitől félek, megjelennek a tünetek, amik nem feltétlenül…

Történetem az 1990-es évek elején játszódik. Akkor még Magyarországon nem ünnepeltük a Valentin-napot. Bizony, volt ilyen időszak is! Hallottunk már róla, de február 14-én nem árasztották el a szíves képeslapok, léggömbök, plüssállatok a boltokat.  

- Anya, az oviban tanultunk karácsonyi éneket, elénekelhetem? - Halljuk, Danikám! - Kis karácsony, nagy karácsony. Kisült-e már .. Tényleg, anya, kisült a kalácsunk? - Persze, kisült. Majd holnap megkóstoljuk, akkor lesz szenteste.  

A sógornőm lett a legjobb barátnőm. Hosszú út vezetett idáig.