A sógornőm lett a legjobb barátnőm. Hosszú út vezetett idáig.
Egyetemista koromban volt egy „legjobb barátom”. Szívesen beszélgettünk, színházba, moziba, koncertre jártunk. Jól megvoltunk.
Teltek-múltak az évek. Egyszer elhívott egy házibuliba. Én nem tudtam elmenni, ő elment. Ott volt Gabriella is. Barátom elmondása szerint, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Összeházasodtak. Barátságunk megmaradt, de a megszokotthoz képest, háttérbe szorultam. Természetesen, féltékeny voltam Gabriellára, hiszen „ellopta” a barátomat.
Teltek-múltak az évek. Beteg lettem. Nagyon. Hosszú hónapokig kórházban feküdtem. Jöttek a rokonok, barátnők, kollégák látogatóba. A barátomra is szükségem volt, ő is jött rendszeresen. Számíthattam rá. Végig drukkolta a műtéteket, mellettem állt, erőt adott. Egyszer, váratlanul, elkísérte a felesége is. Következő héten, neje egyedül jött látogatóba. Erre járt, gondolta, megnéz. Meglepődtem, megrémültem, miről fogunk beszélgetni? Kicsit nehézkesen, de azért eltársalogtunk. Egy hét múlva ismét jött. Rendszerré vált, hogy szerdánként megjelent. Lassanként megismertük, megkedveltük, megszerettük egymást. Barátnők lettünk. Meggyógyultam, és továbbra is tartottuk a kapcsolatot.
Teltek-múltak az évek. A házasságok nem mindig tartanak örökké. Ők is elváltak. Egykori „legjobb barátommal” minden kapcsolatunk megszűnt, sajnos. Gabriellával azonban megmaradt a barátság.
Egyszer, a szintén elvált testvéremmel, véletlenül összetalálkoztak nálam. Beszélgettek, nevetgéltek, élvezték egymás társaságát. Nem tudom, egy pillanat alatt-e, vagy esetleg tovább tartott, de egymásba szerettek.
Teltek-múltak az évek. Született egy közös gyerek, és Gabriella kapott két „nevelt” gyermeket is, kiket az apának ítélt a bíróság. Szerintem, nagyon nagy feladat, a saját mellett, két „idegen” gyermek felnevelése, de Gabriella helyt állt.
Jöttek gondok, bajok, mint rendszerint mindenki életében. Betegségek, kicsik, nagyok. Tanulási nehézségek, munkahelyi nehézségek. Mindenki küzdött a sajátjaival. Segítettük egymást, ahogy tudtuk. Volt probléma, ami megoldódott. Volt, amibe bele kellett törődni, elfogadni, együtt élni vele.
Teltek-múltak az évek. A gyerekek felnőttek, kirepültek. A szülők pedig egy napsütötte májusi délutánon összeházasodtak. Gabriella a sógornőm lett.
Kijelenthetem, sógornőm a legjobb barátnőm. Tudom, hogy mindig számíthatok rá, és úgy gondolom, ő is rám.
Kedves Gabi, nagyon boldog névnapot, sok egészséget, és további boldog éveket kívánok Neked!
Egyúttal, minden Gabriellának kívánom ugyanezeket!
PJudit
