A receptjét sajnos nem tudom közölni, mert Mamóka nem árulta el, de az biztos, hogy mindenkinek ízlett, akit megkínált belőle. Gondolom, a kedves Olvasó már kitalálta, hogy a Padlás című „félig mese félig musical”-ről van szó.

A mandarin nálam a tél hírnöke. Nem tudom mikor jelent meg a boltokban, én tegnap láttam meg először, és nyomban vettem egy kilót. Amikor a tálba öntöttem, eszembe jutott egy réges-régi emlék.

  Tegnap számlákat szerettem volna kiállítani a NAV online számlázó programjával. Négy darabot. Nekikezdtem délelőtt. Használhatatlanul lassú volt a rendszer. Dühöngtem. Nekiláttam kora délután. A helyzet változatlan. Dühöngtem. Felhívtam őket, a hölgy, akit kapcsoltak, azt mondta semmi…

Állt a fésülködőasztal ovális tükre előtt és csodálta magát. Végre, végre itt a rég várt pillanat, megvan a hosszúnadrág! Erre vágyott régóta. Igaz, nem új, örökölte az unokabátyjától. Kicsit nagy rá, de anyja azt mondta, három évig jó kell, hogy legyen! Nem dobáljuk a pénzt! Az alját felhajtotta,…

- Jaj, a kép! – jutott eszébe, és szó nélkül beszaladt a szobájába. A héten rajzolta apjának. Egy ideje már szokássá vált, hogy búcsúzáskor valami aprósággal lepje meg. Gesztenyefigura, gyöngy állatka, lepréselt virág, vagy falevél, amivel játszogatott, abból készült az ajándék.

Az első üzenetet a szilvaérés hozta. A barackos süteményeket felváltotta a szilvás lepény, és mindenki kedvence, a szilvás gombóc.

Már írtam a címben jelzett „zöldségről” egy történetet. Most lehúzok róla még egy bőrt, ahogy a filmeknél is szokták. Megígérem, harmadik már nem lesz. (Vagyis, majd az idő eldönti.) Éreztem, hogy kedvelem a „padlizsán” szót, de nem emlékeztem, hogy miért. Még akkor sem jutott eszembe, amikor…

Ismét kaptam ajándék gyümölcsöket, és egy padlizsánt. Bár ezt tojásgyümölcsnek is nevezik, a többivel ellentétben, nyersen nem szoktuk megenni. Ezért nyomban felmerült bennem a címben feltett kérdés.

Közölte velem köszönés helyett egy volt kolléganőm a telefonba. Meghökkentem, mostanában olyan ritkán hallom valakitől, hogy jól érzi magát. - Mesélj, hátha tanulok tőled! – jutott eszemben a saját depresszióm.

- Miket kérdez ez a gyerek? – lepődött meg az idős asszony. Ránézett unokájára, annak komoly tekintetében valódi érdeklődés tükröződött. - Nehéz válaszolni erre! – kezdett bele lassan, elgondolkodva a történetébe.