Fáj a hátam. Belenézve a fürdőszoba tükörbe, majd elájultam... Te jó ég! Ez meg mi a fene? Lapockámon rózsa kókadozik, alatta cirkalmas betűkkel egy szó virít: ÉLJ!!
Egy tetoválás! Elment az eszem? Még hogy „Élj!!” Mi történhetett tegnap éjjel? Hogyan fogom megmagyarázni a lányomnak? Arcomat marni kezdte egy könnycsepp.
Klári régóta nyaggat, hogy szeretne egy tetkót. Mindenkinek van a suliban, ez a legfőbb érve. Eddig nem engedtem a könyörgésének, még csak 16 éves! Majd ha nagykorú lesz! Ezek után, … nem állok meg előtte, attól tartok!
Tegnap volt a születésnapom. Kerek ötven, nagy bulit terveztünk a kollégákkal. Kicsit elkeserített, hogy átléptem az ötödik x-et, talán ezért többet ittam…
Áfonya pálinkával kezdtünk, majd jéghideg pezsgővel koccintottunk, a vacsora mellé sör vagy bor dukált, és végül elszabadult a pokol! Énekeltünk, nevettünk, és ittunk abból az üvegből, ami a legközelebb állt.
Meg is lett az eredménye! Arra még emlékszem, hogy felmentünk az egyik munkatársam lakására…
Szédelegve indultam munkába, odaérve sem javult a helyzet, bizonytalanul léptem be az irodába. A kolléganők körbevettek, és özönlöttek a kérdések.
- Hogy vagy? Elég zölden nézel ki! Ugye milyen jó buli volt?
- Mit szólt a lányod? Mutattad neki?
- Hadd lássuk a tetkót napfénynél is! – szólított fel Kata.
Felment bennem a pumpa.
- Hogy hagyhattátok? Tudjátok jól, utálom a tetoválást! Remek szülinapi ajándék, köszönöm! Mit mondok Klárinak? Neki tiltom, én meg vén fejjel magamra varratok egy ilyen hülyeséget! Tönkretettétek az életem! – és már zokogtam is.
- Nyugi! Nagyon szép! Ingyen kaptad! Emlékszel? – kérdezte Kata.
- Nem én!
- Már nálam folytattuk az ünneplést. Szólt a zene, te felmásztál az asztalra, és ott táncoltál – mesélte.
- Kizárt! Nem hiszem!
- De, így volt! A Rebublic-kal együtt üvöltötted, hogy:
Itt az idő, hogy talpra állj. És az álmaidnak élj.
aztán közölted, eleged van az eddigi életedből, hogy csak dolgozz, csak anya légy, a lányod már nemsokára nagykorú, ideje, hogy végre élj! Utána az „élj” szót mondogattad, mint egy mantrát. Egyébként igazad van, itt az ideje, hogy élj!
A többiek egyetértően bólogattak.
Megcsóváltam a fejem, ezek nem teljesen normálisak.
- Mit kellene tennem? Rúgjak be esténként, és táncoljak az asztal tetején? Menjek pasizni?
- Nem feltétlenül! Közölted, az új célt tetováltatnod kellene, hogy soha el ne felejtsd. Még az étteremben hozzánk csapódott pár ember, egyikük tetkó szalonban dolgozik, és láthatod az eredményt!
- Hát látom! Az új célt tényleg soha nem fogom elfelejteni! Félek, a lányom sem. Miért hervadt a rózsa?
- Csak egy kis locsolás kell neki, attól virulni fog! Na gyerünk, mutasd már!
Lejjebb húztam a ruhát, és ők lelkesen csodálták.
- Igazán belevaló csaj lettél! Milyen díszes betűkkel van a szöveg!
- Mi van odaírva, milyen nyelven? – kérdezte egy idősebb kolléganő.
- Az, hogy „ÉLJ!!”, és természetesen magyarul – feleltem.
- Ügyes munka! – állapították meg, némi döbbenettel a szemükben. – Tetszik egy kicsit? Milyen érzés?
Visszahúztam a vállamra a ruhát és leültem.
- Fura érzés. Fura, de jó. Most már kezdek visszaemlékezni. Mintha megváltoztam volna, nemcsak kívül, de belül is. Újra üvölt a fejemben: itt az idő, hogy álmaidnak élj! De mik az álmaim?
- Ezt neked kell tudnod! – szólt a válasz.
Anya, fáradtnak tűnsz, feküdj le, aludd ki magad! – nézett rám a lányom aggodalmas tekintettel, mikor beléptem a lakásba.
- Jó ötlet! – örültem meg. Kicsit ódázhatom a vallomást. Megkönnyebbülve indultam a fürdőszobába. A köntösömbe bújtam éppen, mikor váratlanul beviharzott Klári.
- Elnézést, azt hittem már kész vagy… Mi az ott a hátadon? – nézett meglepetten először a rózsára, majd rám. Éreztem, hogy elvörösödöm.
- Mióta van tetoválásod? Nekem tiltottad, és te meg titokban … Mikor akartad elmondani? Soha nem tudom meg, ha most nem jövök be? Mutasd!
Lejjebb húztam a hátamon a köntöst. Klári összehúzott szemekkel nézte a művet, majd megcsóválta a fejét. Kis idő múlva elmosolyodott.
- Tudod mi van ide írva?
- Élj!!
- A rózsa picit hervatag, de szép. A szöveg fura, de találó.
- Nem is vagy dühös rám?
- … inkább meglepett, mint dühös. Főzök teát, aztán mondd el, mi történt.
Én is meglepődtem. Hisztit, durcát vártam, ehelyett kiderült, hogy időközben felnőtt a lányom.
Leültünk teázni.
- Tegnap hamar a fejembe szállt az alkohol, főleg, hogy kevertük is. Ezek a lökött kolléganők meg hagyták, hogy belemenjek ebbe a hülyeségbe! Mikor megláttam, azt hittem végem!
- Gondolom! És a szöveg? Mi a terved a megvalósítással?
- Nem tudom! Fogalmam sincs! Mindig a háztartás, a munkahely, beleszoktam már.
- És mindig csak én! Már nem vagyok kisgyerek, nyugodtan kiléphetsz a taposómalomból! Engem nem zavar, ha bepasizol, az sem!
- Klári! Azt azért nem terveztem, de kicsit több szórakozás jó lenne. Néha koncert, színház,…régen szerettem moziba járni.
- Akkor hajrá! Valamelyik kolléganővel, vagy szomszédasszonnyal, irány az élet! Én meg regisztrállak egy társkereső oldalon.
- Eszedbe ne jusson!
- Miért? Nincs abban semmi rossz. Ötvenévesen épp ideje ismét körülnézni, párt keresni. Adjunk rá esélyt! Nemsokára kirepülök, te itt maradsz egyedül – elhallgatott. – Meg van! – mosolyodott el - eljárhatnál úszni! Ott akadnak férfiak is, lehet ismerkedni! Nekiúszol egy jóképűnek, vagy bokán rúgod véletlenül, esetleg picit fuldokolsz, hogy megmenthessen. Lehetőségek tömkelege! A mozgástól a lapockád izmosabb lesz, kivirul a rózsa!
- Nagyon elszaladt a fantáziád!
- Döntsél: társkereső, vagy uszoda?
- Uszoda!
- Egyébként belátom, igazad volt. 16 évesen még tényleg korai a tetoválás. Lehet, még 50 évesen is éretlen rá az ember. Tükörben olvastad a feliratot?
- Igen, hogyan másképp? Nincs hátul szemem!
- Mi van odaírva?
- Hát azt, hogy „ÉLJ!!” … Úristen! Tükörírással tetoválta rám? Jó kis hecc… Most mit tegyek?
- Semmit! – vigyorgott a lányom – így még jobban néz ki, azt hiszik valami titokzatos szöveg. Gondolj bele, egyedi vagy, ha ellopnak, könnyebben megtalállak!
PJudit
Fotók forrása: Pixabay, saját
