A mandarin nálam a tél hírnöke. Nem tudom mikor jelent meg a boltokban, én tegnap láttam meg először, és nyomban vettem egy kilót. Amikor a tálba öntöttem, eszembe jutott egy réges-régi emlék.

Mosolyogva mutattad a szatyrot, találd ki, mit hoztam? A táska tele volt érett, narancssárga mandarinnal. Mellém ültél, és nekiláttunk. Hámoztuk, ettük, dobáltuk a héját vissza a zacskóba. Hámoztuk, ettük… és nevettünk. Akkor még mindenen nevettünk!

A gyümölcs elfogyott, soha életemben nem ettem belőle ennyit egy ültő helyembe.

A mandarinevési szokásom egyébként úgy nézett ki, hogy egyszerre maximum kettőt, előtte kézmosás, aztán a mandarinok megmosása, hámozása, elfogyasztása, és újbóli kézmosás.

Az emlékezetes napon mindez másképp történt. A sorozat eleje kimaradt. Eleve sűrűn mosok kezet, így nagyon zavart, hogy koszos kézzel koszos mandarint eszem. Aztán túltettem magam rajta. Ha neked jó így, én is kibírom. (A végén azért elmentem kezet mosni.)

Állítólag felnőtt korban az emberek már nem változnak. Vagy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, vagy ha ez nem megy, akkor jobb, ha elköszönünk tőle.

„Senkit nem lehet megváltoztatni. Neked kell megtalálni a magad rendjét, ha valóban rendet akarsz.” (Kornis Mihály)

A másikat megváltoztatni szerintem sem lehet, mi azonban változhatunk, változtathatunk. Ezt a veled való találkozás hatására megtapasztaltam.

A viselkedésemben való változások gyorsan, előre megfontolt szándék nélkül mentek végbe. Én is csak utólag érzékeltem őket.

Vidámabb, kedvesebb, közvetlenebb lettem. Mosolyogva szóltam a telefonba, kevesebbet panaszkodtam. Az élet nehézségeit könnyebben viseltem.

Távolságtartó vagyok. Idegesít, ha túl közel jönnek hozzám. Ez is módosult. Erről szintén van egy történetem.

Barátnőmmel elmentünk színházba. Az apró nézőtéren mellettem ülő idegen férfi csak úgy fért el a szűk helyen, hogy bal oldala teljesen hozzám simult. Az előadás felénél tűnt fel, de cseppet sem zavart.

Azóta évek teltek el.

A változásom nem volt tartós.

Ma már ismét kezet mosok mandarinevés előtt, után, és egyszerre csak kettőt eszem belőle.

"Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben."

(Dave Ramsey)

[caption id="attachment_1533" align="aligncenter" width="300"] Forrás: Pixabay[/caption]

Kiemelt kép: Pixabay

Kedves Olvasó! A Cafeblog 2021. január 1-től tárhelyszolgáltatóvá változik. Blogposztot nem lehet rajta írni. Amennyiben jövőre is szívesen olvasnád írásaimat, kérlek, csatlakozz a Mesetarisznya facebook oldalához.

További szép napot kívánok!

PJudit