Minap írtam a címben jelzett „zöldségről” egy történetet. Most lehúzok róla még egy bőrt, ahogy a filmeknél is szokták. Megígérem, harmadik már nem lesz. (Vagyis, majd az idő eldönti.)

Éreztem, hogy kedvelem a „padlizsán” szót, de nem emlékeztem, hogy miért. Még akkor sem jutott eszembe, amikor portörléskor a kezembe vettem. Estére azonban beugrott az ok, hát Padlizsán miatt! Így, nagybetűvel kezdve, mert jelen esetben ez egy név.

Évekkel ezelőtt Hévízen nyaraltunk. Egyik sétánk alkalmával, megláttam egy ajándékboltot, ahol kedves figurák üldögéltek a kirakatban.

- Menjünk be, veszek egyet anyunak!

Sokféle ültethető kis baba mosolygott a polcokon, nehéz volt a döntés. Végül a padlizsán sapkásra esett a választásom.

Megörült neki édesanyám, gondolkodás nélkül kirakta a polcra, és találóan elnevezte Padlizsánnak.

A nappali szekrénypolcait kis terítőkön álló kristály vázák, poharak díszítették. Mennyire illett ezek közé Padlizsán? Annyira, mint az unokák által bekeretezett, őket ábrázoló fényképek, a gyöngyökből fűzött virágok, és egyéb apróságok… Tökéletesen. Nem a kristályvázától volt szép és otthonos a szoba, hanem a kedves kis ajándékoktól, melyek a családjára emlékeztették anyukámat.

Padlizsánt mindenki kedvelte, nem lehetett úgy elmenni mellette, hogy az ember a helyzetén kicsit ne változtasson. Hol nyújtott, hol keresztbe tett lábakkal ült, esetleg egyik kinyújtva, másik térdben behajlítva.

Az elkövetkező időszak szemtanúja lett.

Látta, ahogy anyukám olvasgat, rejtvényt fejt, kávézik, várja a gyerekeit, vagy esti tévézés közben teát kortyolgat.

Látta, amint a családtagok mellett néha-néha már segítők is megjelentek.

Timi, akivel beszélgetett, aki feladatokkal látta el, írjon naplót, apró történeteket. Aki rejtvényeket hozott, és legközelebb a megoldásokat megbeszélték. Timit várta, készült rá. Süteményt, kekszet, üdítőt tett az asztalra, igazi „vendéglátás” volt a jötte.

Niki, ő sétált vele, és bevásárolt neki. Niki maga volt a biztonság anyu számára.

Egy idő után a segítők létszáma nőtt. Először csak nappalra jöttek, aztán már éjszakára is.

Padlizsán szemtanúja volt sok boldog pillanatnak, örömnek, nevetésnek. Később sok szorongásnak, félelemnek, tehetetlenségnek. Ekkor már, ha nem látta senki, a mosoly eltűnt arcáról, szemeibe szomorúság, aggodalom költözött.

Szemtanúja volt a segítségnek, kedvességnek, összetartásnak, és nagyon sok szeretetnek is. Talán ennek köszönhető, hogy ismét tud mosolyogni.

Anyukám most lenne kilencvenkét éves.

Padlizsán jelenleg az én szekrényemen üldögél, lábai valószínűleg elzsibbadtak a mozdulatlanságtól. Bízom benne, hogy arcáról még sokáig nem hervad le a mosoly.

PJudit