A receptjét sajnos nem tudom közölni, mert Mamóka nem árulta el, de az biztos, hogy mindenkinek ízlett, akit megkínált belőle.

Gondolom, a kedves Olvasó már kitalálta, hogy a Padlás című „félig mese félig musical”-ről van szó.

A Vígszínház november 14-én délutánra tervezte a színdarab 999., este 7 órára pedig az 1000. előadását. Sajnos a járvány közbeszólt, így a délutáni elmaradt, este a 999-et pedig online közvetítették.

Én azon szerencsések közé tartozom, akik megkapták az előadás linkjét.

A színdarab szép élmény volt számomra.

Eszembe jutott, amikor először láttam, huszonéves koromban. Akkor még nem online rendeltük a jegyeket. A pénztárban 10-e körül kezdték el árusítani a következő hónapra szólókat. Amennyiben „siker” darabra szerettünk volna elmenni, bizony a jegyárusítás első napjaiban kellett rövidebb, hosszabb sort végig állni érte. Szerencsére volt egy önfeláldozó évfolyamtársnőm, aki annyira szeretett színházba járni, hogy havonta bevállalta az unalmas tortúrát. Ennek köszönhetem, hogy viszonylag hamar láttam a Padlást.

Szeretem a zenés darabokat, a története is érdekes, nagyon tetszett már akkor is.

Azóta többször tíz év telt el. A zenére még emlékszem, a szilvás gombóc kivételéve a meséjét elfelejtettem.

Napokkal ezelőtt olvastam a Facebookon, hogy online előadása lesz a színdarabnak. Dilemmáztam, szívesen megnéztem volna. Mi volt vívódásom oka? A kártyával való fizetés. Én azon kevesek közé tartozom, akik nem használnak bankkártyát. (Lehet, én vagyok az egyetlen?)

Egyébként (már) van. Áprilisban csináltattam egyet, mert aggódtam, hogy esetleg a boltban nem fogják elfogadni a készpénzt. Inkább legyen, gondoltam. Azóta is pihen a helyén. 14-én délutánra született meg a döntés, ideje használatba vennem. Némi segítséggel, második nekifutásra sikerült kifizetnem a jegyet. (Tudom, másnak ez nem nagy dolog, de én megveregettem a vállam.)

Aztán vártam emailben az előadás linkjét. Nem jött. Ahogy ajánlották, egy óra eltelte után írtam nekik, és szerencsére pár perc múlva elküldték.

Fél héttől már előttem volt az üres székekkel szomorkodó nézőtér képe.

Negyed nyolckor pedig megjelent Rudolf Péter, és köszöntötte a nézőket.

Az előadás nagyszerű volt, gondolom minden néző számára maradandó élményt jelentett. Velem együtt valószínűleg mindenki tapsolt a végén, amit a szellemek a fülükkel is, a többiek pedig a szívükkel biztosan hallottak.

Nagyon szépen köszönöm minden résztvevőnek a szép estét!

PJudit

Képek forrása: Pixabay