Az első üzenetet a szilvaérés hozta. A barackos süteményeket felváltotta a szilvás lepény, és mindenki kedvence, a szilvás gombóc.

Nagyobb szélben már tompa puffanással estek a szemek a fűbe. Először a keményebbekből készült befőtt, aztán a puha, érettekből „szilvaröszter”.

A földről nyújtózkodva, ropogó csontokkal szedtük a szilvát. „Végre egyszer egyenesen tartod magad!” kaptam a hangos megjegyzést, vidám nevetés követte.

A bátrabbak recsegő, inogva nyikorgó létráról kapaszkodtak a magas ágak felé. A legbátrabb pedig a fán üldögélve töltötte a vödrét a puha gyümölccsel. Néha a gallyak is törtek halk roppanással.

Másnap aztán készült a télirevaló. Rotyogott a „röszter” a nagy lábasban, anyu egy idő után már fáradtan sóhajtozva kavarta, a cseppek apró pukkanással röpködtek mindenfelé. Koccantak a dunsztba kerülő üvegek, végül kis nyögdécseléssel ugyan, de megtisztult a csempe is.

Következő jel a csicsergő fecskék gyülekezése volt. Fecsegve üldögéltek a villanydrótokon, aztán elindultak hosszú útjukra.

A szőlőt az éhes madarak velünk együtt kezdték kóstolgatni. Egyre édesebb lett, győztük kart lengetve, hangosan kiáltozva hessegetni a hívatlan eszegetőket.

Eljött a szüret ideje. Az érett fürtök néha a homokban, gyakrabban a vödörben puffantak. Többségében borszőlő volt, este nyikorogva folyt a préselés, csorgott a finom must, hogy télire illatos fehérbor csurranhasson a poharakba.

Ami végkép az új évszakot jelezte, az almaszedés volt. Szomszédokkal együtt leptük el a fákat. Nyomunkban hintázva, susogva hullottak a sárguló levelek, és néha az almák is tompán pottyantak a homokba. Kis csavarás, a vékony szár roppanása, és a pirosló gyümölcs óvatosan koppant az edényben.

Vigyázni kellett rájuk, hogy tavaszig ne romoljanak meg. A hibásakat kiválogattuk, almás pite, vagy kompót készült belőlük. A szépeket csikorogva gyűrődő újságpapírba csomagoltuk, és ládákba tettük.

A munkák lezárását a kert végében elterülő erdőben tett kirándulás jelentette. A reccsenő, száraz leveleken a susogva visszapattanó ágak között csörtettünk, elriasztva minden élőlényt. Azaz majdnem mindet. A rémült madarak visongva reppentek fel, és szemrehányó hangokat hallatva keringtek a fák fölött. A bogarak viszont nem hagyták magukat! Halkan zümmögtek, búgtak körülöttünk, és imádtak az orrunkra szállni. Mi csapkodtunk, prüszköltünk bosszankodva.

Mire véget ért a túra, anyukám már nyársra húzta a szalonnákat, összevágta a zöldségeket, hangosan ropogva égett a tűz, szikrázva pattogtak a szikrák, jöhetett a szalonnasütés.

Hivatalosan is megkezdődött számunkra az ősz.

Az aranymosas.konyvmolykepzo.hu  hirdetett hétvégén egy játékot. Száz szóban, hangutánzó, hangfestő szavakkal kellett megidézni egy évszakot. Száz szó nem sok… ezért most megírtam azt, ami a százból kimaradt.

PJudit

Képek forrása: Pixabay