- Fel kéne kelni! - Korai még! Csak fél 9! Különben is szombat van. Olyan jó itt a puha ágyban! … Utálok korán kelni! - Ha-ha! Ne röhögtess! Miért, máskor korán kelsz? Korááánnn? Hánykor is? 5-kor? - Na jó! Sose kelek korán! Most azonban 9-ig még fészbukozom, akár tetszik, akár nem! - Az jó, klassz agytorna. Ez a mániád! Miért jó a képernyőt simogatni? Jobb híján? Látsz valami érdekeset? Beleolvasol valamibe? Nem hinném... - Vannak szép versek! - Ja, a könyvespolcon is! Azt bezzeg sose " simogatod"! - Novellák... - Aha, és elolvasol egyet is belőlük? - Volt már rá példa! - Nem mondod! Utoljára mikor? Két éve? És a szekrény felső polcán porosodó novelláskötetek? Amiket sose vettél kézbe, legfeljebb portörléskor? Esetleg azokat is lehetne olvasgatni néha-néha. Többre mennél vele, mint a feszbukkal! „Ez a sose hallott celeb összejött azzal, emez (szintén ismeretlen) szétment amazzal, ez lefogyott, az meghízott, ezt elütötték, az kiugrott, ennek felment ára (na meg annak is), emez meg már nem lesz kapható!” Mennyi érdekes, sokatmondó infó, ugye? Csak ideges lesz tőle az ember! – Hagyjál békén! – Tényleg, mi lesz az ebéd? Ma is valami "5 perc alatt legyen kész" tápláló finomság? - Még nem gondolkodtam rajta. – Neem? Ideje lenne! El tudnék képzelni valami normális, mások által is ehetőnek tartott kaját. Például húsfélét. Mikor volt utoljára? Talán karácsonykor. Igaz, arra rá kell áldozni kb 1 órát! Vagy még többet is. Persze időd erre nincs. Lusta vagy! – Majd kitalálok valamit. 9 óra, tornázzunk! - Jó. Végre valamiben egyetértünk.

- Mi lesz a reggeli? Aszalt gyümölcs, dió, zabpehely, kefir van! Szuper! Utána mit eszünk? – Várjál, bekapcsolom a tv-t! Mentalista. - Megint 5 részt végig akarsz nézni? Észnél vagy? - Észnél! Szeretem! Megnézem. Lekváros kenyér? - Savat csinál, úgyis ég a gyomrod! - Töpörtyűkrém? Finom! - És a koleszterin? Állítólag növeli. De lehet, hogy nem, ki tudja? Inkább kihagynám. A gyógyszert mindig elblicceled, a kardiológus meg dühös, ha magas az érték. Te meg még be is vallod, hogy nem szeded rendesen a tablettákat! Valami más lehetőség? Vajat persze elfelejtettél venni! - Mindig vaj ... már úgy unom! - Tojás? - Az idő! Mentalista inkább! - Üres kenyér? Lehetőleg jó száraz? Nincs annál jobb, így szombat reggelre! – Nem annyira száraz. Megpirítom! Sonkával? Van még pár szelet. – Az jöhet! Retek is!

Nem, mindez nem párbeszéd volt, hanem az ébredés utáni gondolataim. Vita, harc, mint általában majdnem mindig, napról napra, hétről hétre, évről évre. Pedig milyen jó lenne néha egy kis „belső béke”!

Megoldás? Talán Szörényi-Bródy dalának mantraként való éneklése az István a király-ból: Adj békét Uram! (Ha sokat éneklem, talán békésebb lesz a lelkem, ha még többet, talán békésebb lesz a világ!)

Ha békében akarsz élni, teremts békét magad körül.

(14. Dalai Láma)

PJudit

Fotó: Pixabay

Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. A kék gombra kattintva megismerhetjük a többiek "Háború és béke" témával kapcsolatos gondolatait is. Hajrá, kattintsunk!