- Miket kérdez ez a gyerek? – lepődött meg az idős asszony. Ránézett unokájára, annak komoly tekintetében valódi érdeklődés tükröződött.
- Nehéz válaszolni erre! – kezdett bele lassan, elgondolkodva a történetébe.
- Tudod, nagyapáddal jó házasságban éltünk. Váratlanul ért korai halála. Fiatal volt még, alig múlt ötven. Az első napokban úgy éreztem, én sem élem túl ezt a borzalmat, de túl kellett élnem, hisz ott volt a két egyetemista gyerekem. Az élet ment tovább. Addig közösen megoldottuk a problémákat, gondokat. A halála után minden a nyakamba szakadt. Nehéz volt. Dolgoztam, főztem, elláttam a háztartást, helytálltam mindenütt, de mosoly évekig nem volt az arcomon. A férjhez menés ötletétől is rosszul lettem volna.
A gyerekeim kézhez kapták a diplomát, elmentek dolgozni. Nemsokára megszülettél. Én nyugdíjasként még dolgoztam, vigyáztam a dédire, és sokszor rád is. Nem volt időm házasságon gondolkodni.
- De aztán meghalt a dédi, én is nagyobb lettem, nem kellett már rám vigyázni! A munkát is befejezted! Ráértél volna már ilyesmin gondolkodni! A gyászidőszak régen letelt, tizenöt éve özvegy voltál.
- Nem foglalkoztam vele. Szabadidőmben kézimunkáztam, varrtam, olvastam, barátnőkkel találkoztam. Szerinted hol akadt volna utamba korban hozzám illő férfi? Legfeljebb az utcán, de ott sem sűrűn. Utcán meg mégsem ismerkedhettem!
- Nyugdíjasklub? Újság hirdetés?
- Nyugdíjas klubba főleg nők jártak, esetleg házaspárok. Voltam párszor a barátnőmmel, de mivel csak egymással beszélgettünk, nem láttuk sok értelmét. A hirdetéseket nem nézegettem. Mindig volt valami, nem a férjen járt az eszem. Az ember nem veszi észre, hogy telik az ideje.
- Ha szembejött volna veled fehér lovon az ősz herceg? Mit mondtál volna?
- Amennyiben jól érezem magam a társaságában, ha megszeretem, feltéve, hogy egyáltalán még lehet szerelmesnek lenni az én koromban, és nektek is szimpatikus, akkor igent.
- Miért ne lehetne szerelmesnek lenni idősen? Szerintem száz évesen is lehet! Bánod most már, hogy nem kerestél valakit magadnak?
- Nem. Ki tudja milyen lett volna? Lehet, hogy szép, tartós kapcsolat. Lehet, veszekedős, vitázós. Lehet, újra egy betegség, tragédia. Tudod, nekem jutott 25 év boldog házasság. Az emberek nagy részének ennyi sem jut. Induljunk lassan, hozod a csomagokat?
- Nagyi, miért pont most döntöttél úgy, hogy idős otthonba költözöl?
- Nyolcvan éves vagyok. A barátnők meghaltak. Mióta megöregedtem, sokszor rossz az egyedüllét, néha félelmetesek az éjszakák. A nyakatokra mégsem mehetek, jobb lesz így mindenkinek. Az egy szem élő barátnőm már fél éve ott van, jól érzi magát. Még egészséges vagyok, élvezhetem a társaságot, a programokat. Úgy éreztem, most jött el ennek az ideje. Nem börtön, találkozhatunk, amikor akarunk.
Megérkeztek az otthonhoz. Átsétáltak a virágos kerten, a kacskaringós úton, a rozsdavörös leveleket hullató fák mellett. A padokon itt-ott vidám emberek üldögéltek, nevetgéltek.
A szobába lépve lepakoltak.
- Menjél kislányom! Nem kell búcsúzkodni, nem mentem világgá! Indulok ismerkedni. Majd beszélünk! Szia!
Odasétált az ablakhoz, kinézett. Unokája épp egy terebélyes gesztenyefa alatt haladt el.
- Hogy elrohant az idő! Milyen hamar felnőtt nő lett a kis göndör hajú lánykából!
Az enyhe szélben lassan szálldogáltak a sárguló levelek. Szeme könnyesen csillogott.
- Íme az én nyaram! Az indián nyár… Eljött életem utolsó szakasza – gondolta, majd megtörölte a szemét. – Olyan lesz, amilyenné alakítom!
Kopogtak az ajtón. Az invitáló szóra az igazgatónő lépett be mosolyogva.
- Kedves Katalin, rövidesen kezdődik a délutáni teázás! A többiek már kíváncsian várják a társalgóban!
Bement a fürdőszobába, megnézte magát a tükörben. Rövid, ősz haja rendben. A kék-fehér mintás vékony pulóver megfelelő. Jól mutat rajta az ezüstlánc a kérdőjeles medállal. Régi ékszerét az emberek általában nem hagyták szó nélkül. Megcsodálták, majd feltették a kérdést, mit jelképez? Kíváncsiságot, vagy rejtélyt? Ő ilyenkor csak mosolygott, nem árulta el, hogy mindkettőt.
Kulcsra zárta maga mögött az ajtót, és elindult.
- Remélem, lesz teasüti is! – gondolta. – Olyan, amit nem nekem kellett sütni! Ha lesz, akkor ez egy tökéletes hely.
PJudit
Folytatás: itt
Képek forrása: Pixabay
