Állt a fésülködőasztal ovális tükre előtt és csodálta magát. Végre, végre itt a rég várt pillanat, megvan a hosszúnadrág! Erre vágyott régóta.

Igaz, nem új, örökölte az unokabátyjától. Kicsit nagy rá, de anyja azt mondta, három évig jó kell, hogy legyen! Nem dobáljuk a pénzt! Az alját felhajtotta, a bőségéhez pedig megkapta nagyapja övét, azzal fogta össze a derekán. Nem baj, a lényeg, hogy megvan! Végre nagyfiúnak érezheti magát.

Ujjaival hátra simította a haját, és elégedetten mosolygott tükörképére. Snájdig fiatalember nézett vissza rá.

Reggel gimnáziumi évnyitó. Aggódott, hogy szülei inkább munkába küldik, szerencsére végül másként döntöttek. Nővérei már dolgoznak, az egy szem fiút pedig kitaníttatják.

Kíváncsian várta a másnapot. Vajon milyenek lesznek az osztálytársak?

- Szabad ez a hely? – kérdezte egy szőke, vékony legény tőle, rámutatva a mellette lévő székre.

- Igen, ülj csak le! Lali vagyok.

- Én meg Pali! – mosolyodott el a szőke.

- Mindig szerettem volna egy rímelő nevű barátot! – nevetett.

Pár nap múlva Pali hazakísérte Lalit.

Belépve a konyhába, háttal nekik egy copfos kislány állt az asztalnál, és kenyeret szelt. A konyhát a nemrég sült kenyér illata lengte be.

Pali odalépett a lányhoz, és bemutatkozásképpen meghúzta a copfját. Meglepődött a lány rémületén.

- Pali vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezte tőle.

A kislány szó nélkül kirohant a konyhából. Tíz éves létére, még sosem szólította őt meg egy fiú. Leányiskolába járt, ahol, mint neve is jelzi, csak lányok tanultak.

A harmincas évek végét mutatja a kalendárium.

- Az unokahúgom. Egy házban lakunk. – tájékoztatta barátja. – Úgy látszik fél tőled, pedig eddig nem tűnt félénknek.

Édesanyja hessegette vissza a lányt, és hogy oldja félszegségét, megkérte, kenjen a legényeknek egy-egy nagy szelet hagymás zsíros kenyeret.

Ettől kezdve Pali hetente elkísérte Lalit. Együtt tanulták a matematikát, fizikát. A helyesírásról pedig a négy évvel fiatalabb lányt faggatták.

- Nem szeretem, hogy Pali mindig a copfomat húzkodja! – panaszkodott anyjának Ella.

- Ne foglalkozz vele! Szerintem nem fogja kitépni, csak incselkedik veled.

Nyáron a két fiú csónakázott a ház előtti folyón, kergették a vadlibákat, horgásztak, és úsztak.

Télen hógolyóztak, havat lapátoltak.

A lányt is mindig hívták, de ő szégyenlősen nemet mondott.

Teltek az évek. Pali versesköteteket hozott Ellának. Néha mellészegődött a kertben egy gereblyével, miközben a lány gyomlált.

- Imádok gereblyézni! – állította. – Otthon is mindig én szoktam.

Eljött a nagy nap, amikor két öltönyös, vékony, magas fiatalember lépett a konyhába, kezükben az érettségi bizonyítvánnyal.

- Érettek lettünk! – újságolták büszkén a lánynak, akinek Pali hiába kereste a copfját, hogy ismét meghúzza. Ella rövidebb, vállig érő hullámos hajjal mosolygott rájuk.

- Gratulálok! Sütöttem rétest, kértek? – a választ meg sem várva, már tette is a fiúk elé a tányérokat. Ahogy ügyesen sürgött-forgott, Pali rácsodálkozott: Jé, milyen szép nagylány lett belőle!

Így ismerkedtek meg a szüleim.

PJudit

Képek forrása: Pixabay