Egyik kedvenc krimisorozatom „A mentalista”, ebben hangzott el az egyik rész végén az alábbi versrészlet:

„Tigris, tigris, csóvafény
éjszakáknak erdején,
mily kéz adta teneked
szörnyű és szép termeted?”

Bár a filmnézés közben épp a „körmöm rágtam” izgalmamban, mégis felfigyeltem az ismeretlen, furcsa sorokra, és rögtön rá is kerestem az interneten. Így találkoztam először William Blake nevével, és a fenti részletet tartalmazó verssel. „A tigris” azóta is egyik kedvenc költeményem.

William Blake (1757-1827) angol költő, festő, grafikus és nyomdász… volt. Életében, mint rézmetszőt tartották számon, a XX. században fedezték fel költészetét. (Wikipedia)

A verset többen is lefordították angolról magyarra. A filmben Kosztolányi Dezső fordítása szerepelt, nekem viszont jobban tetszik Szabó Lőrincé:

William Blake: A tigris

Tigris! Tigris! Éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szived,
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?

Fordította: Szabó Lőrinc

Miután tegnap este olvasgattam a költőről, ma délelőtt váratlan „meglepetés” ért. Reggelizés közben bekapcsoltam a tv-t, egy (szerintem) tizenéveseknek szóló filmet adtak. Ilyesmit nem szoktam megnézni, most valami okból mégis ott ragadtam. Egyszer csak elkezdték felolvasni kicsit „szerelmesre átköltve” az első versszakot, a film végén pedig elhangzott az egész költemény. Erre mondják, hogy véletlen?

Én nem hiszek a véletlenekben.

PJudit

Foto: Pixabay