Persze te is, Apa. Sőt, még a kicsit lökött, 17 éves öcsém is, akivel folyton harcban állunk. Na és a Nagyi, természetesen ő is. Összefoglalva: hiányzik a Családom!

Este órákon keresztül álmatlanul forgolódtam az ágyban. A karácsonyon járt az eszem, a karácsonyon, amit életemben először, egyedül fogok tölteni. Kellett nekem külföldre jönni egyetemistának!

November végén, ahogy szoktam, beleírtam a naptárba a teendőket. Némelyiket elvégzem, de lesz, amit nem, hiába családi hagyomány.

Mikulás virágot itt is árulnak, azt vettem, és adventi koszorút is készítettem. Otthon is én szoktam, anya „csak” az utolsó simításokat végzi rajta. Kicsit odébb rak, kicsit még rászór, és ezektől a „kicsiktől” lesz igazi a koszorú. Ez utóbbi idén sajnos elmaradt, így bár szép, de csak „majdnem igazi” lett az eredmény.

Már közeleg a 20-dik szülinapom, a Mikulásnak azért öcsémmel együtt minden évben írunk levelet, amit „ott felejtünk” a nappali asztalán, nehogy megfeledkezzen arról, hogy korunk ellenére még várjuk az ajándékot. Előző este az öcskös is kipucolja bakancsát, pedig sohase szokta, és reggelre mindig tele lesznek a lábbelik édességgel. Látszik, hogy a levelet elolvassa, mert rendszerint megkapom a marcipános csokit is.

Idén is megírtam a levelet, de felkészülve arra, hogy a vírus miatt a Mikulás esetleg nem tud rendesen közlekedni, megvettem magamnak a csokit. Reggel aztán leesett az állam, mert az ajtókilincsen ott piroslott egy szép, tömött csomag. Ezek szerint a Covid nem jelentett akadályt a Télapónak.

Otthon a „családi négyes” közösen megy el fenyőfát vásárolni. Válogatunk, nevetgélünk, görbébbnél görbébb fákat ajánlgatunk egymásnak. Tudom, kicsit furcsa szokás, de végül mindig egy nagy, csámpás fenyőfát veszünk. Hogy miért? Apa úgy véli, a kevésbé tökéletes fák is vágynak arra, hogy karácsony estére díszbe öltöztessék őket.

Egy héttel 24-e előtt már feldíszítjük, hárman, anya, öcsém és én. Apa a fotelben ül, és irányít. A végén persze váltig állítja, neki köszönhető, hogy csodaszép lett az eredmény.

Úgy döntöttem, idén nem lesz karácsonyfám. Pár fenyőágat vázába teszek egy-két dísszel, ez lesz a pótlék.

Otthon a férfiak reszortja a takarítás, mi anyával sütünk. Először a mézest, családi titkos recept alapján. Dióval díszítjük. Sokat készítünk belőle, mert rögtön nekilátunk eszegetni, és nem árt, ha az ünnepekre is marad belőle.

Mindig van mazsolás kalács, és citromtorta is.

Nagyi, aki legügyesebb a családban, megsüti a bejglit. Apa 24-én elhozza őt bejglistől, és velünk tölti a karácsonyt.

Idén egy kis mézest készítek, a hangulat kedvéért, és a boltban veszek hozzá pár tortaszeletet.

A 18-dik születésnapom csak a nagykorúságot hozta el, valójában ettől még nem lettem felnőtt. Úgy érzem, ez utóbbit az egyedül töltött karácsony fogja elhozni, bár én még nem akartam felnőni! Sajnos azonban a sors elfelejtett megkérdezni.

Ha előre tudom, hogy 2020-ban ez történik, vajon akkor is a határon túlra jöttem volna tanulni? Jó kérdés. Általános iskola óta legfőbb vágyam az volt, hogy erre az egyetemre járhassak. Mindent megtettem, hogy ezt elérjem. Igen, ha előre tudok a vírusról, akkor is bevállaltam volna!

Ennek tudatában egyet tehetek, kihúzom magam, felemelem a fejem, és ahogy egy felnőtthöz illik, a lehető legtökéletesebb karácsonyt „varázsolom” magamnak.

PJudit

Képek forrása: Pixabay