Nem szeretem a „Bakancslista” kifejezést. Láttam párszor a filmet, jó film, de nagyon szomorú. Most nézem, a Wikipedia azt írja, hogy vígjáték. Hát, nem tudom, számomra olyan „sírva-nevetős”, nem nevezném vígjátéknak. Dolgok, amiket meg akarsz csinálni, mielőtt feldobod a bakancsod… Nyilván, nem…

Érdekesen sikerült a karácsony, szerintem mindannyian meglepődtünk, főleg én! A család tervezett, a "sors" döntött! - Apa, várunk 24-én ebédre, és itt is alhatnál. Ne töltsd magányosan a szentestét! – invitált a fiam. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A 24-i meghívást sejtettem, de hogy náluk…

Feküdtem az ágyon, és vártam, hogy sorra kerüljek. Bár éjszaka nem aludtam és egy napja nem ettem, sem álmos, se éhes nem voltam. A gyomrom görcsölt az idegességtől. Nem sejtettem, hogy ilyen szörnyű lesz.

Pontosabban, miket osztasz meg a Facebookon? Még konkrétabban: magánéleti, párkapcsolati dolgokat „közhírré” teszel-e?

Társra találni általában nehéz dolog, ebben a vírusos-maszkos időszakban valószínűleg még nehezebb. A maszk kicsit „zsákbamacskává” teszi a tulajdonosát. 2020 elején, az év szava generátort kipróbálva a „love” szót dobta ki. Számos magyar jelentése (szeretet, szerelem, élvezetet talál valamiben,…

A fiatalember a buszmegállóba várakozott. Még csak öt óra volt, de már sötétedett. - Az ősz örömei – konstatálta, majd feltette kapucniját a tétova esőcseppek ellen, amik mintha nem tudták volna eldönteni, tényleg leessenek-e? - Vajon véletlenül van a megálló a kapu előtt? – elmélkedett.

Állt a fésülködőasztal ovális tükre előtt és csodálta magát. Végre, végre itt a rég várt pillanat, megvan a hosszúnadrág! Erre vágyott régóta. Igaz, nem új, örökölte az unokabátyjától. Kicsit nagy rá, de anyja azt mondta, három évig jó kell, hogy legyen! Nem dobáljuk a pénzt! Az alját felhajtotta,…

Történetem az 1990-es évek elején játszódik. Akkor még Magyarországon nem ünnepeltük a Valentin-napot. Bizony, volt ilyen időszak is! Hallottunk már róla, de február 14-én nem árasztották el a szíves képeslapok, léggömbök, plüssállatok a boltokat.  

Elvira, túl korán elkészült, így kicsit még pihenhetett a vendégek érkezése előtt. Leült az ablak mellé, és a kertet nézve elmerengett. Átszűrődött a szomszéd szobából kislánya zongorajátéka. „Hogy utáltam zongorázni! - emlékezett vissza - de muszáj volt.

Rohanó lépteket, egy hangos „szia anyát”, majd a bejárati ajtó csapódását hallotta. Mire kiért a konyhából, lánya helyett csak az ismerős illatfelhő fogadta. „Ma is magára öntött egy fél üveg parfümöt!”, volt az első reakciója. A második: „és megint csak elrohant, még egy puszit sem adott!”