Társra találni általában nehéz dolog, ebben a vírusos-maszkos időszakban valószínűleg még nehezebb. A maszk kicsit „zsákbamacskává” teszi a tulajdonosát.

2020 elején, az év szava generátort kipróbálva a „love” szót dobta ki. Számos magyar jelentése (szeretet, szerelem, élvezetet talál valamiben, valakinek a kedvese, kedves, szerelmes) közül én a szerelmet választottam. (Persze lehet, hogy mindez nem így működik, és nem választhatok, hanem valamelyik majd bejön (vagy sem).)

„Valami kis szerelem kellene végre nekem” kezdtem dúdolni a régi dalt, miközben piros filccel felírtam egy lapra: „LOVE”, virágokkal, szívekkel körbe rajzoltam, és kiragasztottam a szekrény oldalára, nehogy véletlenül megfelejtkezzek róla.

„Félig legyen komoly” folytatódott a fejemben az ének, de az sem baj, ha teljesen az, jött a befejezés már a saját szavaimmal.

Szóval a „szerelem”. Januárban még nem aggódtam, márciusban ahogy terjedt a vírus úgy jött a kérdés, vajon mi lesz a sors, vagy az univerzum ígéretével? Hogy talál rám ilyen helyzetben a szerelem? Vagy félreértelmeztem? Ez nem is volt ígéret? Maximum remény? És köze sincs a sorshoz? Az nem lehet!

Az év nagy részében az emberektől távol tartottam magam, így bizony nehéz szerelmesnek lenni. Hiába vártam az őszülő szőke herceget a fehér lovon, a 10. emeletre nem járnak hercegek, sem lovak.

A karácsony jól telt, az évből már csak pár nap volt hátra, de hol marad a szerelem? Nem kértem számon a ’sorson’, mert talán azt felelte volna: „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Márpedig én semmit sem tettem a cél érdekében.

A panelházak között akad egy-két utca, amit családi házak, és fák szegélyeznek. Arra szoktam sétálni, nagy ívben kerülgetve az embereket. Mi lenne, ha ma módosítanék? Körbejárom a közeli kis teret, padok is vannak, de leülni ilyen hidegben nem fogok. Nem vagyok én sem jegesmedve, sem eszkimó.

Azonban mégis akadt „valaki”, aki az egyik padra telepedett. Egy galamb. „Nem fázol?” kérdeztem. Ő rám nézett, és fejével nemet intett. Burukkolni kezdett, majd a pad sarkára pillantott. Egy nagy falevél hevert ott.

Másnap ismét kitérőt tettem a terecske felé, és a galamb újra (vagy még mindig?) ott üldögélt. Amint meglátott, mint ismerőst üdvözölt hangos búgással, majd elrugaszkodott és szárnyra kelt. A lendülettől a pad szélén fekvő falevél arrébb szállt, és kivillant alóla egy fehér papír. Érdeklődve odahajoltam, egy boríték volt.

Elővettem a fertőtlenítő sprayt, óvatosan ráfújtam, majd felemeltem. Egyik oldalára sem írtak semmit.

Lehetséges a madár valójában postagalamb volt, és tudta, hogy én vagyok a címzett? Otthon kíváncsian kibontottam.

Egy levélszerűség volt benne.

„Kedves Ismeretlen!

Állítólag gyógyít, ha kiírjuk magunkból a fájdalmat, a problémát! Most letesztelem, igaz-e az állítás?

Jól elszúrtam az életem! Hibáztathatnám a vírust, de nem, nem a vírus volt az oka.

Munkamániás vagyok. Amíg bejártam a munkahelyre, ott este 7-kor kapuzárás volt, így fél 8-ra rendszerint hazaértem. Vacsoráztunk, beszélgettünk, aztán a párom filmet nézett, én meg olvasgattam mellette.

Sajnos jött a home office! Otthon nem zárták a kaput 7-kor! Én dolgoztam lefekvésig. Általában 3-dik figyelmeztetésre indultam a konyhába, és sokszor egyedül ettem, mert a társam dühében nem várt meg. Elmaradtak a beszélgetések, az esti egymás mellett üldögélések. Nekem fontosabb volt az íróasztal!

A barátnőm többször próbálkozott, de én nem változtattam a viselkedésemen.

Egyszer csak megelégelte, és elköltözött. 10 év együttélés után! Utólag rájöttem, milyen sokat is jelentett nekem! A munka miatt a barátaim is elpártoltak már régen tőlem. Hirtelen nagyon magányos lettem!”

Dőlt a szó a férfiből több oldalon keresztül. Megkönnyebbült-e a végére nem tudom, levelét így zárta:

„Magamnak kezdtem el írogatni, de végül másképp döntöttem. Lesz megszólítás, és a többit a sorsra bízom.

Kedves megtaláló, örülnék, ha válaszolnál

G”

Kissé úgy éreztem magam, mintha egy elcsépelt romantikus film szereplője lennék, de nem bántam.

Másnap válaszoltam, és két nap múlva ismét olvashattam a sorait.

Másfél hónap telt el. Valentin napon találkozunk először.

Ismertetőjelem: pöttyös maszk.

PJudit

Képek forrása: Pixabay