Pontosabban, miket osztasz meg a Facebookon? Még konkrétabban: magánéleti, párkapcsolati dolgokat „közhírré” teszel-e?

Szerintem az ismerkedés, a szerelem magánügy. Nem a Facebookra való. A párunk egekbe magasztalása sem. Gondolj bele, milyen gáz lesz, ha vége! Azt a „tökéletest” én hagytam el? Vajon miért? Vagy inkább ő engem, hiszen én nem vagyok tökéletes. Legalábbis nem szerepelt a Facebookon, hogy az lennék...

Ha tényleg így járunk…, ha egyszer csak szürkülni kezdenek a napok, öröm helyett már csak puszta megszokás a reggeli csók…, és egy idő után már fel sem tűnik, ha elmarad. Valami történt velünk. Nem biztos, hogy tudni, mi és miért?

Egyet azonban tudni, semmi köze az információ ismeretéhez a Facebooknak. Nem kell véleményezni a párunkat, nem kell szidni. Az ismerőseinket, (főleg a távolabbiakat) ez nem érdekli! Valószínűleg kínos nekik erről olvasni. Ne gondold, hogy ettől melléd állnak!

Mielőtt a Facebookon szeretnéd megosztani a dühöd, a fájdalmad, ülj le, töltsél egy pohár bort, vagy illatos teát, esetleg tegyél a közeledbe egy szelet csokit, és emlékezz!

Emlékszel? Hogy is kezdődött?

Már ismertétek egymást, és jött egy váratlan pillanat, amitől szebb lett a világ?

Esetleg társkeresőn találkoztatok?

Közös ismerős mutatott be, vagy ismeretlenként egymásra néztetek a buszon?

Mennyire izgultál, lesz-e folytatás? Hajnalban, félálomban nyúltál a telefon után, vajon üzent-e?  Mennyire örültél reggel a kis cicás képnek!

Milyen dobogó szívvel készültél az újabb találkozóra! Még a fodrászhoz is elmentél!

Mennyit dilemmáztál, mikortól „illik” puszi helyett csókot adni?

Milyen volt az első váratlan ajándék, csak úgy, ok nélkül, csupán azért, hogy örömet szerezzen Neked?

Vissza tudod idézni az apró, semmitmondó üzenetek boldogságát?

Aztán…

Emlékszel még az első kiabálásod utáni lelkiismeret-furdalásra? A tőle kapott „Hagyjál már végre békén!” könnyfakasztó fájdalmára? Egy idő után mindennaposak lettek, és már nem volt se lelkiismeret-furdalás, se fájdalom…

Lassan megváltozott a „világ”, néha sajnos megtörténik, és a kapcsolatnak vége lesz.

Kinek mi köze hozzá? Senkinek, csak Nektek! Kivel lehet megosztani?  Maximum a közeli barátokkal, ha nagyon szükségét érzed. Szét kell kürtölni a Facebookon? NEM!

Illik kitárgyalni, ócsárolni a másikat? NEM! Gondolom, Te sem szeretnéd, hogy Téged kibeszéljenek, szidjanak a hátad mögött.

 „Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.”

(Christopher Moore, www.citatum.hu)

Szakítani, válni lehet szépen vagy csúnyán. Ha tudod, ha lehetséges, csináld szépen!

Tőlem egyszer így búcsúztak: „Nélküled sokkal szegényebb lett volna az életem!” Bevallom, jólesett ez a mondat. Elárulhatom, nem lett végleges szakítás belőle.

Próbáld meg Te is szépen, és diszkréten! Hátha sikerül.

PJudit

Kép forrása: Pixabay