De lökött vagyok! Persze kezembe kellett venni azt a nyomorult újságot. Egy NŐI magazint! Pedig tudhatnám, ilyesmi FÉRFI kezébe nem való!

A meccs kezdetét vártam, volt még néhány perc, benyúltam a polcra, és oda se nézve, kikaptam ami a kezembe akadt. Pont egy NŐI magazint!

Kinyitottam középen, és egy karácsonyi cikket találtam. Lényege, hogy a karácsony lehet békés, boldog, szeretetteljes, … de legjobb, ha VARÁZSLATOS, aztán ezt ragozta. Nem olvastam végig, mit érdekelt már engem, elmúlt a karácsony.

Mégis, valahogy elültette a fejembe a varázslatos szót.

Milyen volt a mi karácsonyunk? Tiszta, szépen dekorált lakás, finom, ünnepi ételek, káposzta, bejgli, minden ami ilyenkor dukál. Szorgos asszony a feleségem, és kiválóan főz.

És itt voltak a gyerekek! Sajnos ez már ritka öröm. A lányom Amszterdamban tanul, a fiam Londonban. Jól szétszéledtek, és sajnos, nagyon ritkán látogatnak Magyarországra.

Lehet, miattuk tett ki magáért ennyire a nejem? Hát, csak nem … remélem  „értem” is megtette volna.

Szóval, itt voltak, ráadásul hét napig! Rengeteget beszélgettünk, mindenről, még a politikáról is. Elcsodálkoztam, mennyire képben vannak. Mindkettőt érdekli, mi van Magyarországon, igaz, bár ma már nem ez a „szokás”, ők tanulmányaik befejezése után vissza akarnak jönni, és itt élni. Mert ők magyarok! És azok is akarnak maradni.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Kint külföldön úgy gondolom, jobb életük lenne. Anyagilag is, előmenetel szempontjából is. A szívem azonban örül, hogy visszatérnek a közelünkbe, és sűrűbben találkozhatunk, nemcsak évi háromszor.

Sokat kártyáztunk, az egész család nagyon szeret römizni, néha pedig pihenésképpen pókerezni. Még tét is van. Persze nem valami „pénzhalom”, hanem a vesztes mosogat, esetleg kiviszi a szemetet.

Egyszer kirándultunk a közeli hegyekbe, élveztük a csendet, a kopár téli táj szépségét. Ne csóváljuk a fejünket, igen annak is van szépsége. Talpunk alatt a roppanó avar, jól bele lehet rúgni, és szállnak a sárgult gyűrött levelek. A sivár ágak között kéklik az ég, feltéve, hogy jó idő van. Nekünk az volt, hisz a napsütés miatt mentünk kirándulni.  A fekete varjak, mint dekorációk, ülnek a csupasz ágakon, vagy röptükkel szépítik az eget. Néha kárognak egyet-egyet, győzünk megriadni tőlük. Ahol pedig fenyőfák is nőnek, ott még a zöld is színezi a tájat.

Szóval szuper volt. Nevetgéltünk, néha megcsúsztunk, szerencsére el nem estünk. Vittünk teát, na jó, egy kis rum is volt benne, és bejglit hozzá. Éhen halni kirándulás közben nem jó.

Moziba is mentünk. A nejemmel már ezer éve nem voltunk, de a gyerekek kedvéért kivételt tettünk. Mi már békésen elvagyunk otthon a tv előtt. A fiatalokat érdekelte a legújabb „sláger” film, így elvonult a család a plázába. Megérte. Nagyon jól szórakoztunk!

Nagy ajándékozás nem volt, úgy döntöttünk, kinőttünk már abból a korból, de azért mindenki kapott egy kis meglepetést. Én karácsonyi zoknit, mikulással, rénszarvassal, és, hogy jól teljen a szenteste, egy könyvet, mint minden karácsonykor. Egy jó, izgalmas krimit.

Ezek után be kell vallanom, a mi karácsonyunk, tényleg varázslatos volt! Remélem, hogy sok hasonló lesz még!

Viszont, ha már így belejöttem, tovább gondoltam a dolgot. Vajon hogyan lehetne varázslatossá tenni a januárt? Nem volt ötletem.

A szokásos robot jellemezi a napokat, azaz felkelés, munkába menés, este haza, és a ködös, sötét, szomorú idő. Sehol a varázs!

Feleségem ügyesebb. Esténként vidám regényeket olvas, sokszor hallatszik a halk nevetése. Nem tudom honnan vette az ötletet, de nekilátott horgolni regényenként egy-egy négyzetet a könyv fedelére jellemző színekkel, hogy majd ezekből magának, és gondolom nekem is takaró lesz. Neki az olvasáshoz, nekem a meccsnézéshez.

Még január első hetében, amikor én a szokásos havi egyszeri bowlingozásra mentem a kollegákkal, (némi sör, beszélgetés, és persze bowling), kitalálta, hogy kozmetikushoz megy. Kell neki arcszépítés, és főleg az „énidő”. Hát tegye. Este lelkesen kérdezte, szebb lett-e, én helyeslően bólogattam, nem árultam el neki, hogy 50 felett már romlik az ember szeme.

Másnap jött a meglepetés! Aznap fodrásznál töltötte az „énidejét”, és ez aztán meg is látszott rajta! Nem kell félreérteni, jó értelemben gondolom. Kicsit világosabb lett a hajszíne, és teljesen új a frizura. Csak pislogtam, de jól nézel ki!

Szombatra már „miidőnk” lett, színházba mentünk. Fiatalabb korunkban sokszor voltunk, az utóbbi pár évben azonban már eszünkbe se jutott. Jó döntés volt, kiváló darabot láttunk. Szünetben egy kis pezsgős koccintással ünnepeltük meg az estét.

Szerdán születésnapja volt, meglepetésként, és hogy legalább ezen az estén mentesítsem háziasszonyi teendői alól, elvittem vacsorázni. Kockásabrosz, zongoraszó, ízletes étel jellemezte az estét.

Következő hétvégén leesett a hó. A karácsonyi kirándulásra visszagondolva, közös megegyezéssel ismét elmentünk a hegyekbe, megnézni milyenek a fák a hólepel alatt, és hogy viszonyulnak ehhez a varjak. Rumos teát most is vittünk magunkkal, de a bejgli sajnos már elfogyott.

Tegnap este elmeséltem neki a varázslatos januárral kapcsolatos álmaimat, és szomorúan konstatáltam, ez bizony nem akar összejönni.

Döbbenten rám nézett, és közölte, de hát neked nemcsak a januárod varázslatos drágám, varázslatos az egész életed! Sőt, azt is mondta, hogy az övé is ilyen. Majd elém tette a nagy tál gőzölgő gulyáslevest és egy tányér illatos pogácsát. A kedvenceimet!

Azt hiszem, igaza van. Valóban varázslatos az életem!

PJudit

Fotó: Pixabay