Vannak versek, amik rögtön megszólítanak, szinte úgy érzem, nekem írták őket.

Az alábbi költemény is ilyen:

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)

Akkor tesz el az igazságos Isten
– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Meglepő módon a bejegyzésben, ahol olvastam, nem szerepelt a költő neve. Rákerestem az interneten, és még jobban meglepődtem: a kereső két költőnőhöz is hozzárendelte a verset.

Túrmezei Erzsébetről több információt találtam. 1912-2000 között élt, magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító, az evangélikus egyház 20. századi történetének kiemelkedő alakja. „Istenes” versek kötődnek nevéhez.

A másik költőnő: Máriássyné Szemere Katinka, 1891-1962 között élt. 21 évvel előbb született, mint Túrmezei Erzsébet.

Vajon ismerhették egymást? Milyen kapcsolat volt köztük? Nem sikerült kiderítenem a válaszokat. De talán ez most nem is olyan lényeges.

A szeretet ünnepe táján jól esett újra elolvasni a verset, és kicsit elgondolkodni a kapcsolataimon.

Van-e köztük „fületlen bögre”? Maguknak köszönhető-e a fületlenségük, vagy esetleg én vagyok a hibás? Tényleg fületlennek kell látnom őket? Talán meg lehetne beszélni, megbocsátani és túllépni rajta. Írtam, és ő nem válaszolt? Lehetett rossz napja.

Vajon hova tűntek a régi barátok? Én nem kerestem őket? Ki tudja már?

Mi lenne, ha egyszerűen felvenném a telefont, tárcsáznék, és ha a túloldalon is felveszik, megkérdezném: szia, hogy vagy, mi újság nálad?

Felmerülhet a kérdés, a képen látható bögre fületlen-e? Igazából nem számít. Anyukám kedvenc bögréje volt, a polcon a legelső sorban a helye,

PJudit

Fotó: saját