Már eltelt egy hónap az évből, pedig mintha csak most lett volna szilveszter. Jövőre mi fog eszetekbe jutni az idei januárról? A "gályáztam a munkahelyen, dühöngtem, mire haza értem, már semmihez sem volt erőm, és kedvem se? Éjjel ébren hánykolódtam a stressztől, nappal majd elaludtam a fáradtságtól?

És a hétvégékről? Bevásárlás, takarítás, ebédfőzés, zéró pihenés?"

Klassz! Vajon hol maradt az élet? Az élveztem az életet! Az éltem, nevettem, ... jól éreztem magam..?

Január 31-én egy baráti beszélgetés alkalmával, a második pohár bor után merültek fel a fenti kérdések. Az asztalnál hirtelen csend lett.

Állj, állj! Nem jó a hozzáállás, hallatszott egy hang. Kitől várod a csodát?

Kérdően tekintettünk a megszólalóra.

Mi elsején kitaláljuk és megszavazzuk, miről szóljon a következő hónap. Januárban, a hideg, esős, szeles idő, a korai sötétség eszünkbe juttatta a nyaralást. Nyáron Olaszországban jártunk. Napfény, kék ég, tenger. Finom kaják, úszás, nevetés. Elhatároztuk, a tél közepén "olasz" hónapot tartunk. 

Minden héten készült olasz étel. Sütöttünk pizzát, főztünk különféle tésztákat, és persze gyártottuk a finom olasz süteményeket. Én annyira nem vagyok konyhatündér, de mivel mindenki besegített, jó buli lett a főzés. Kis itóka, pár vidám film és jó hangulat. Akadtak problémák, mint általában mindig, de egész jól kezeltük, egyszer sem jöttünk "dühbe"!

Elgondolkodtató csend után, egy mosolygós hang hallatszott.

Hát, ha így nézzük, nálunk "palacsintás" január volt. A gyerekek nagyon szeretik, hetente kétszer sütöttünk. Igyekeztünk, hogy minél különlegesebb legyen. A lányok bújták az internetet, válogatták a recepteket, sőt, a hozzávalók beszerzését is magukra vállalták, ami nagy szó, mert meglehetősen lusták. Megtanultuk sütés közben a levegőbe feldobva megfordítani a palacsintákat. Persze lett egy-két selejt, a macska is jól lakott, mi pedig nagyokat nevettünk.

… Vajon én milyen jelzőt tehetnék a január szó elé? Nyomozós január? Esetleg a "retró" krimik hónapja? Az olvasás jellemezte ezt a 31 napot, három régi, kopott könyvet "végeztem ki". Kitaláltam! Legyen „kriminális” január!

Olvasás közben sok régi emlék elevenedett fel. Például amikor tizenévesen Sherlock Holmes kalandjaival ismerkedtem, konkrétan: A sátán kutyájával. Nem volt jó ötlet ezzel kezdeni, mert utána pár napig rettegtem a sötétben, és féltem éjszaka. Ezt követően egy darabig kerültem a krimiket.

Később ez szerencsére megváltozott. A 20-as éveimben már szinte „faltam” őket. Ez azért is találó, mert a munkahelyen az ebédlő egyik sarkában volt a könyvtár, és legfőbb vágyam az ott található összes krimi elolvasása volt. Mindent megtettem ennek érdekében. Szerettem Agatha Christie, Joe Alex, Earle Stanley Gardner hőseit.

Magyar krimi írók közül Kristóf Attila volt a kedvencem, nagyon tetszett a stílusa. A számomra legkedvesebb könyvét kölcsönadtam az aktuális "nagy" szerelemnek. Elolvasta-e, nem derült ki, de emlékbe eltette, azóta is bottal üthetem a regény és a fiú nyomát.

Örülök, hogy részese voltam a fent említett baráti beszélgetésnek, és szembesültem azzal, milyen sablonosan, unalmasan, robot módjára élek. Mennyire nem figyelek. Eszembe juttatta, nem csak a munka létezik, lehet célokat kitűzni, terveket szőni, és a megvalósítás érdekében tenni is valamit.

Legfontosabb lenne lecserélni a borús, sötét szemüveget, hogy ne csak a rossz dolgokat vegyem észre, hanem a jót, a szépet is.

Újból átgondolva a januári történéseket, ráébredtem, hogy az elsőre borúsnak, stresszesnek ítélt hónapban azért volt sok jó is. Filmnézés, kiállítás látogatás, hosszú séták és beszélgetések, közös ebédek, és a legjobb:  ismeretlen zenészek társaságában "örömzenélés", konkrétan: zongorázás és dobolás.

Vidám, tartalmas februárt kívánok minden kedves Olvasónak!

PJudit

Fotó: Pixabay