Nem szoktam mottót választani a napjaimhoz, de tegnap este kerestem egyet a mához.

Egyik réges-régi nyaralásom alkalmával vettem emlékül egy könyvjelzőt. Jópofa nyulacska van rajta, és egy idézet: „Zavard össze a világot, mosolyogj már hétfőn!” Ez adta az ötletet. Mivel ma nem hétfő van, így egy kicsit módosítottam: „Zavard össze a világot, mosolyogj már reggel!”

Egyébként, ez számomra egy nagyon találó mondat, mert én minden reggel olyan rosszkedvű és morgós vagyok, mint egy bal lábbal kelt, morcos medve. Igen, most, hogy ebbe belegondolok, valójában úgy fekszem az ágyban, hogy mindig bal lábbal kelek. Lehet, ez a rosszkedv oka? Változtatni kellene az éjszakai helyzeten? Egy-két próbát megérne.

Szólni hozzám felkelés után életveszélyes, és ha a telefon csörög reggel 10 előtt…, azt a cifra reagálást jobb, ha senki sem hallja.

Szerencsére, mire beérek a munkahelyre, addigra felébredek, észhez térek. Persze ez nagyjából fél 11-et jelent.

Ma másképp alakult a helyzet. Mivel kitaláltam ezt a pozitív jelmondatot, igyekeztem ehhez igazítani a reggelemet.

Eldöntöttem, kedvencem, a vajas pirítós kemény tojással lesz a reggeli, hogy jól induljon a nap. Így is lett. Nyilván bármikor reggelizhetném ezt, akár mindennap is, ha csak ennyi kell a boldogságomhoz! (Na jó, jó, de mi van a koleszterinnel! (Kit érdekel!))

Tudom, a képen nem kemény tojás van, de nevetős és jópofa.

Beragyogott a nap az ablakon, ilyenkor nagyon vidám, barátságos a lakásom. A reggel valóban mosolygósra sikeredett.

Ez persze nem tart örökké. Pontosabban nem tart egész nap. Pedig azt tettem, amihez kedvem volt. Reggelit követően végignéztem a tegnap elkezdett filmet. Az eredeti ebédtervet kívánságom szerint módosítottam, borsólevesre és túrógombócra. Mindkettőt nagyon szeretem, és az utóbbi, amióta karantén lakó lettem, minden héten szerepel az étlapon. Egyre gyorsabban, és egyre finomabban készítem el. A mai is igazán jó lett. Valahogy mégsem volt kedvem már mosolyogni. Talán rám tört a magány, hiába kötöttem le magam a főzéssel. Jó lett volna az eredményt megosztani valakivel.

Megállapítottam, azért jó dolog volt a napi mottó választása. Tegnap elmélkedtem rajta, mi legyen, a mai reggelt hozzáigazítottam, sőt nemcsak a reggelt, de a kedélyállapotomat is.

Holnapra is keresek valami szívderítőt. Olyat, ami az egész napra vonatkozik.

Találtam. Maradok a mosolynál:

„Húzd ki magad és mosolyogjál,
nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál,
bármilyen nehéz, ne hagyd, hogy megtörjön,
az élet szabadság, nem pedig börtön.”

Deniz (Dalszöveg)

Hátha ez az idézet segít elfelejtenem, hogy az élet mostanában sajnos néha olybá tűnik, mintha börtön lenne.

PJudit

Képek forrása: Pixabay, saját