Péntek este 6 után csörög a telefon. - Szia, elsejétől jelents át légy szíves, ezentúl 4 órába, home office-ban dolgozom! - Te tag vagy! Nem lehet! - De! Vészhelyzet van! Vírus van! Bevétel nincs! 4 órában dolgozom!

Minap olvastam egy cikket azzal kapcsolatban, hogy a stressz mennyire rongálja az immunrendszert. Egyből pánikba estem, hiszen mostanában a szokottnál is többet idegeskedem, ami ezek szerint megviseli az immunrendszeremet, most, amikor topon kellene, hogy legyen!

Így, ilyen megszólítással kezdődött a levelem, azon pár alkalommal, amikor írtam Nektek. Ennyi év után miért teszem meg ezt ismét? Talán épp most van ideje a sírásnak. Már folynak is a könnyeim…

Sokat hallottam már a hálanaplóról. Áttanulmányoztam, miért jó, ha vezetjük. Többször elhatároztam, nekem is kell, de a megvalósítás mégis évekbe tellett.

Ma, a tizenegyedik itthon töltött napomon, a mozgás egyre jobban hiányzik. Szoktam egyébként reggelente tornázni. Már az ágyban elkezdem, aztán felkelés után néhány jóga gyakorlattal folytatom, végezetül pár perc talajgyakorlat. Ez utóbbi néha elmarad. Ma reggel is jött a szokásos gondolat, ehhez…

Kolléganőm reggel kérdezte, miért nem ülsz ki az erkélyre? Milyen igaza van. Ez az ötlet eddig eszembe sem jutott. Itt a szép erkély, délelőttől késő délutánig napsütéssel melegítve. Kicipeltem egyik kényelmetlen székemet, (nem is értem, miért nincs kényelmes?) kibéleltem párnával, pléddel, és…

Nem emlékszem az első találkozásunkra, de már nagyon régen volt, az biztos. Délután elgondolkodtam, milyen emlékeim vannak Rólad. (Felajánlottad, hogy tegezhetlek, és én továbbra is élek ezzel a megtisztelő lehetőséggel.)

Ma reggel úgy ébredtem, „mintha” kicsit fájna a torkom, és „mintha” nem érezném jól magam. Rettenetesen hipochonder vagyok, ehhez társul némi szorongás is. Azért került idézőjelben a mintha szó, mert nálam ezt nem lehet biztosan tudni. Ha valamitől félek, megjelennek a tünetek, amik nem feltétlenül…

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengertől innen, de az Üveghegyen túl, volt egy icike-picike kis ország, úgy hívták, hogy Csudaország. Persze, volt neki királya is, ahogy egy mesében illik, Jóságos Kázmér király. Azonban nem a király uralkodott, az államforma parlamentális köztársaság…

Jó érzés magyarnak lenni, amikor találkozom olyan történelmi, illetve ma élő személyekkel, akik valami nagyot alkottak, vagy tettek a hazájukért, a népért. Ilyenkor melegség önti el a szívem. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei is ide tartoznak. Ezzel kapcsolatban inkább férfiakról…