Az "elveszett" levél
2022. december 07. írta: Judit.P

Az "elveszett" levél

level_1.jpg

Talán nem is elveszett, inkább megkésett? Szerencsére el nem késett!

Szerelmes romantikus filmre utaló cím. Hát majd kiderül, mi lesz belőle.

- Mit hozott a Télapó? – rohant le köszönésképpen Éva, a kolléganőm.

- Mit-mit? Amit szokott! Semmit! – vágtam rá morcosan.

Pedig – bízva a csodába – körbenéztem reggel a lakásban. Papucsban: semmi, cipőben: semmi, (igaz, elfelejtettem kipucolni, mit várhattam volna bele? Legfeljebb cipőpasztát.) Ágy alatt semmi, konyhaasztalon ugyanez.

Elszomorodtam. Nekem már nem jár ajándék? Legfeljebb, ha veszek magamnak? Hazafelé menet veszek egy mázsa csokit, döntöttem el.

- Ablakban, kandallóban, kéményben ellenőrizted?

- Ne röhögtess! Tizedik emeleten se kandalló, se kémény. Ablak van, rajta télen is szúnyogháló, nehogy bejöjjön az egér!

A dolgozószobán ugyan nincs semmi védelem, de ott őrt állok szellőztetés alatt. Nem juthat be feltűnésmentesen még a télapó sem. Igaz, szerintem nem mindig látható, legalábbis én még sosem láttam. Legfeljebb este az égre nézve lehet odaképzelni a rénszarvas által repített szánját, a csillagok közé. Mert szerintem repül. Hó nincs, benzin nincs, csoda van.

- Írtál neki levelet? – vallattak tovább.

- Na ne hülyéskedj! Ilyesmivel nem volt időm foglalkozni. Egyébként is kinőttem már az óvodáskorból!

- Nincs igazad! – szólt halkan Éva, és otthagyott.

- Miért, te írtál? És meghallgatásra talált a leveled? - szóltam utána.

- Igen, és igen! – volt rá a válasz.

Persze, neki ott vannak a szülei, nyilván meglepték egy kis édességgel, gondoltam irigykedve, és leültem dolgozni. Azaz inkább ábrándozni.

Egy jóravaló pasi tényleg klassz ajándék lenne, de úgy látszik idén nem jár nekem ilyesmi. Igaz, valójában esélye sincs a találkozásnak. Munkahelyen csupa nő, ügyfelek foglaltak, villamoson, metrón mindenki a telefont bámulja, még ha akadna is szimpatikus, egyoldalú lenne vele a szemezés. Én néznék rá, ő meg simogatná a mobilját.

Egyszer mesélték, hogy egy nőnek éven belüli esküvőt jósolt a horoszkóp. (Na én ilyesmit sose olvasok, jósnőhöz el nem mennék. Nem azért, mert nem hiszek benne, épp ellenkezőleg, hiszek, és félnék tőle, hogy rosszat, negatívat jósol.) Szóval, a hölgy elgondolkodott. A bezárt lakásban nem talál rá a szőke herceg, ezért a cél érdekében ki kell mozdulni. És utazgatni kezdett. Felült a buszra, elment a végállomásig, aztán vissza. Bejárta a várost különböző közlekedési eszközökön. Nyitott volt, mindenkit megnézett. Az igazi azonban nem utazott vele egy járművön.

Férjhez ment végül? Igen! Egy színházi előadáson ismerkedett meg a mellette ülő férfivel!

Tanulság? Ki kell mozdulni a „komfortzónámból”. Hú, ez kicsit elcsépelt már, vagy nem?

- Gyere enni! – riasztott fel Éva az álmodozásból – nézd, mit kaptam a főnöktől! – és kezembe nyomott egy meghívót. Adventi festménykiállítás megnyitójára szólt.

img-3497e9fbe69a06226cdb597278493343-v.jpg

- Nekem is kell! Én is el akarok menni! – lelkesedtem.

- Nem lehet! Nincs több meghívó, egyet kapott a cég. Márpedig én oda nem adom az enyémet! Kaja, pia, képek, festők, mi kell még egy péntek estére?

Fene vigye el, miért nem én kaptam? Milyen jó lett volna! Egyrészt a sok ismeretlen ember, bárkivel meg lehetne ismerkedni, másrészt a szebbnél-szebb művek.

Szeretem a festményeket, szívesen nézegetem a Facebookon a képeket, nem feltétlenül a művészekét, hanem inkább a „hobbifestőkét”. A homályba vesző virágok, illetve a csónakokat ábrázolók a kedvenceim.

img-f1ea831154447061a1bd5646bcc1d565-v.jpg

Ilyenkor eszembe jutnak a festőkellékek, amik ott várakoznak a dolgozószobában a csodára, hogy egyszer kézbe vegyem őket, és én is nekilássak

img-e68506173bf445dd9c592ade940c39f1-v.jpg

Este szellőztettem, miközben őriztem az ablakot, bepillantottam a radiátor mögé. Mi a fene fehérlik a földön? Kikotortam, egy bontatlan levél. Hogy került ide? Fogalmam sincs, hacsak nem az ablakon repült be. Ja, a Télapó bedobta!

Feladó nincs, címzett sincs. Kíváncsian nyitottam ki: MEGHIVÓ AZ ADVENTI KIÁLLÍTÁSRA! – világítottak a félhomályból az aranyló betűk. Megdobbant a szívem. Mégiscsak elmehetek rá!

Alul keszekusza aláírás, ahogy kisilabizáltam, elnevettem magam: Télapó.

 PJudit

Fotók: festmények: Kollár Gabriella

Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. A kék gombra kattintva megismerhetjük a többiek Télapóval kapcsolatos gondolatait is. Hajrá, kattintsunk!

You are invited to the Inlinkz link party!

Click here to enter

süti beállítások módosítása