Családunkban a halászlé nem tartozott a hagyományos karácsonyi ételek közé, valamelyik családtag nem szerette, így anyu sose főzött. Én halételeket az iskolai menzán, vagy étteremben ettem, és felnőttként is csak a boltban vett fagyasztott halrúd sütéséig jutottam el.
Pár napja azonban elhatároztam, megtöröm a hagyományt, eljött az ideje a halászléfőzésnek.
Megnéztem egy-két receptet, de túl nagy kihívásnak éreztem őket. Ekkor azonban eszembe jutott egy minap olvasott írás a finn lazaclevesről. Nem túl nehéz, biztos finom, ez lesz a jó megoldás.
A különböző receptek szerint hol van benne sárgarépa, hol nincs, enyémben lesz, mert szeretem.
Megrendeltem a lazacot, megvettem a hozzávalókat, és ma nekiláttam. Állítólag hamar elkészíthető.
Természetesen emlékezetből kezdtem neki. Összevágtam a hagymát, megpucoltam a répát és a krumplit, majd feldaraboltam őket.
Következett a lazac. Eddig csak konzerv formájában találkoztam vele.
Most kérem, a profi háziasszonyok, sztár séfek ne kacagjanak, legfeljebb csak mosolyogjanak, és értékeljék, hogy gyakorlatlan, némileg „kétbalkezes konyhatündérként” is belevágtam ebbe a kihívásba!
Tehát kibányásztam a csomagolásból a lazacot, megfordítottam, és megdöbbentem: jé, ezüstszínű!
Ennek van köze a pikkelyhez? Fogalmam sem volt, van-e neki olyanja. Megtapogattam, puha, akkor nem pikkely, de azért egy „hozzáértőbb” telefonos segítsége nem ártana, gondoltam. Azt a választ kaptam: megehetem.
Nekiláttam kockára vágni. Hát ez nem ment. A szürke valamit, (mint kiderült, a bőre volt,) elvágni nem lehetett, viszont könnyen lejött. Így lecincáltam, és nélküle daraboltam fel a lazacot. Szerencsére, mert utána ránézve a receptre, örömmel láttam, hogy bőr nélküli hal kell hozzá.
Fél evőkanál vajban kicsit megpirongattam a hagymát, aztán beletettem a sárgarépát és a krumplit, majd némi kevergetés után felöntöttem vízzel. Borsot, babérlevelet, sót írtak fűszerezésnek, én kis köménymagot és szerecsendiót is szórtam bele. Lefedtem, had rotyogjon. A recept szerint a lazacot nagyon rövid ideig kell csak főzni, persze aggódtam, hogy nyers marad, ezért inkább megdupláztam az időt. Nem maradt nyers, pont tökéletesre sikeredett.
Végezetül tejszínnel felöntöttem, kaporral megszórtam, és citromlét is csavartam bele.
Az arányokkal nem igazán foglalkoztam, egyik helyen ennyit írtak, a másikon mást, és a lazac mennyiségem is eltért a receptben szereplőktől. Kétszer annyi ideig tartott az elkészítése, mint a profiknak, de nem baj, mert az eredmény gusztusos és finom lett!
Aki nem hiszi, ha erre jár beugorhat, van még egy adag!
Jó étvágyat hozzá!
(Ebéd után kíváncsiságból azért elolvastam a Wikipedia mit ír a lazacról.)
PJudit
Fotó: saját
Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. A kék gombra kattintva megismerhetjük a többiek Télapóval kapcsolatos gondolatait is. Hajrá, kattintsunk!
