Jó érzés magyarnak lenni, amikor találkozom olyan történelmi, illetve ma élő személyekkel, akik valami nagyot alkottak, vagy tettek a hazájukért, a népért. Ilyenkor melegség önti el a szívem. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei is ide tartoznak. Ezzel kapcsolatban inkább férfiakról szoktunk hallani, pedig voltak női szereplői is, például Szendrey Júlia.

Tavaly tavasszal találkoztam egy volt kolléganőmmel. Sétáltunk, beszélgettünk a napsütésben.

Egyszer csak témát váltott, elkezdett Szendrey Júliáról mesélni. Először gyerekkorában egy női lapban olvasott róla, és érdekesnek találta az életét. Később, már felnőttként keresgetni kezdte a vele kapcsolatos könyveket, írásokat, ellátogatott a róla szóló kiállításra.

Iskolai tanulmányaim során, emlékezetem szerint, pár hozzáírt verstől eltekintve, én csak annyi ismeretet szereztem róla, hogy Petőfi Sándor felesége volt, és a költő halála után hamarosan eldobta az „özvegyi fátylat”.

Barátnőm elbeszéléséből egy egészen más Júlia bontakozott ki. Bár tényleg eldobta az „özvegyi fátylat”, lélekben soha nem lett hűtlen Petőfihez, egész életében ápolta emlékét. Férjhez ment, hiszen akkoriban nem sok választása lehetett egy fiatal, kisgyerekes özvegyasszonynak. Második házassága gyötrelmes volt, gyermekei jelentették a boldogságot számára, és az irodalom.

Ne higyj nekem, ha mosolygok,
Álarcz ez csak arczomon,
Mit felöltök, ha a valót
Eltakarni akarom.

Szendrey Júlia: Ne higyj nekem…
(Forrás: www.eternus.hu, a teljes vers elolvasható: itt)

Megtudtam azt is, hogy nemcsak művelt asszony, hanem író, költő és műfordító is volt. Szerette George Sand műveit, az írónőhöz hasonlóan rövidre vágatta a haját, gyakran hordott nadrágot és szivarozott.

Hazamenet nem hagyott nyugodni a dolog. Meglepő volt számomra, hogy több, mint napi 8 órát dolgozó nő, aki ráadásul két órát utazik a munkahelyére, és haza, folyamatosan képzi magát, férje, gyermeke van, ellátja a háztartást, hobbyból Szendrey Júlia „kutatóvá” válik. Hogy van erre ideje, ereje? Csodáltam, és kicsit irigyeltem is. Én miért nem vagyok képes ilyesmire? Eszembe sem jut.

Elképzelésem sincs, manapság mennyire gyakori az ilyen jellegű érdeklődés egy korábban élt személy iránt. Az emberek követik kedvenc bloggereik írását, megnézik kedvenc vloggereik videóját, ezek a megszokott dolgok.

Másnap vasárnap volt, kíváncsiságból beírtam Szendrey Júlia nevét a keresőbe, és órákon keresztül olvasgattam a róla írtakat. Megnéztem verseit, részleteket a naplójából, megismertem nagy vonalakban az életét. Kellemes délután volt.

A sok információ hatására, estére megszületett egy kicsit fura történet:

Leült az íróasztalához, majd rövid haját félresimítva, fekete tintába mártva tollát, cirkalmas betűkkel írni kezdett. „Meghívó…”

Éva már 20 éve élt boldog házasságban. Neki is, hasonlóan kortársaihoz, időnként elege lett az anya-feleség-háziasszony-dolgozó nő négyes egyensúlyozásából. Fia 15 éves, kevésbé igényli az állandó anyai jelenlétet.

-Valami új, érdekes kellene… Valami más. De mi? – merült fel benne egyre többször a kérdés. – Valamilyen hobby?

Egyik délelőtt váratlanul szembejött vele egy plakát. Kiállítás lesz Szendrey Júliáról, „Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek” címmel az Országos Széchényi Könyvtárban. Valószínűleg sokunknak fel sem tűnt volna az invitálás, de Éva szemei felcsillantak! - Ez az! Elmegyek!

Természetesen, ahogy az életben lenni szokott, mindig közbejött valami. Vagy túlóra, vagy a gyerek futballmeccse, vagy egy fejfájás. Egyre húzódott a kiállítás látogatása.

Végül a záró napon, mindent mást félretéve, elment megnézni, és nem bánta meg.

Este lelkesen mesélte családjának a látottakat. – Képzeld, Tomika, ő fordította le magyarra az Andersen meséket. Emlékszel még rájuk? Verseket is írt! Modern, belevaló nő volt!

Vacsora után leülve a számítógép mellé, beírta a keresőbe a híres költő feleségének nevét, és olvasni kezdett. Éjfélig fel sem állt. Akkor is csak azért, mert reggel fél hatkor kellett kelnie.

Az ágyban keringtek fejében a frissen olvasottak. – Micsoda nő volt! És milyen kevesen ismerik az igazi arcát! – gondolta még elalvás előtt.

Reggel kinyitva szemét, elcsodálkozott. – De fura függöny van az ablakon! Hol a kényelmes franciaágyunk? Mi történt?

Felülve rácsodálkozott a régimódi tükörre, a valódi tollal díszített rózsaszín papucsra. A hálóing is! – Hova kerültem? Átaludtam mínusz 200 évet? Mi történt? Álmodom?

Kiment az átváltozott konyhába. Férje nagy bajusszal üldögélt az asztal mellett és újságot olvasott. – Hm, egész jól áll neki… - gondolta, a látottakon már meg sem lepődve.

A szekrénypolcon cirkalmas írással egy levél hevert. „Meghívó...”, alján az aláírás: Szendrey Júlia.

További szép napot kívánok

Judit

A képek forrás: Pixabay