Minap olvastam egy cikket azzal kapcsolatban, hogy a stressz mennyire rongálja az immunrendszert. Egyből pánikba estem, hiszen mostanában a szokottnál is többet idegeskedem, ami ezek szerint megviseli az immunrendszeremet, most, amikor topon kellene, hogy legyen!

Nem sokkal később, kaptam egy videót, Dr. Bagdy Emőke előadása, szintén erről a témáról szólt. Te jó ég! Hogyan csökkentsem a stresszt, az egészségem védelmében?

Eldöntöttem, résen leszek. Figyelek magamra, és nem hagyom, hogy idegeskedjek. Persze ezt elhatározni könnyebb, mint végrehajtani.

Lássuk, hogy sikerült?

A „home office” a dühöngéseim melegágya. A laptopra rácsatlakoztatott külső billentyűzet naponta többször feladja a munkát. Egy darabig kísérletezgetek vele, aztán dühöngve ököllel próbálom jobb belátásra bírni. (Bár tapasztalataim alapján, erre végképp nem hallgat.) Na, most ez a rész kimaradt. Mély lélegzet, aztán megsimogattam, (jó, jó, ha haja lett volna, nyilván kihullik, de nem volt) és halkan próbáltam jobb belátásra bírni. Sikerült is.

A nyomtató sem együttműködő. Rendszerint papírra éhes, és nyomtatáskor félúton bekapja. A sokadik alkalom után ő is kap egy fülest, azaz kapott, eddig. Most őt is kedves szavakkal igyekeztem rábeszélni a nyomtatásra.

Az internet munkaideje jellemzően rövidebb, mint az enyém, úgyhogy amikor elküldtem volna a munkahelyre a mentéseimet, újra mélyeket lélegeztem, majd mosolyogva visszavarázsoltam a netet a gépre.

A cikkek azt ajánlják, igyunk sok-sok folyadékot, lehetőleg meleget. Reggel és este iszom meleg teát, délben pedig levest eszem. Elhatároztam, bevezetem az ötórai teát. Kedvenc üveg teáskannámba beleöntöttem a forró vizet, egy halk pukkanás hallatszott. Nem gondoltam én semmi rosszra, amíg fel nem emeltem a kannát. Alja a pulton maradt, teteje a kezemben, a forró tea (nem filteres), pedig vízesésnek képzelte magát. Folyt mindenhova, szekrény és a tűzhely közé, lecsorgott a kőre, egy része pedig akadályt nem ismerve, beszökött a zárt szekrénybe, és az egyik edény alján landolt. (Ez csak másnapra derült ki.) A pulton mindenütt úszkált a teafű. Mély lélegzet, káromkodás visszafogva, stressz leállítva. Ez legyen a legnagyobb bajom, kívántam magamnak. A teáskannát sajnáltam, hisz sok-sok évig szolgált becsülettel, úgy látszik, mostanra megelégelte, elfáradt. Búcsúzóul még ügyelt arra, ne forrázzam le magam.

„Home office” felfüggesztve, nekiláttam teátlanítani a konyhát. Azóta sincs ötórai teám.

Vacsoránál láttam, már alig van a vajból. Kivettem a következő bontatlant, megnéztem a dátumát, egy hete lejárt. Sóhajtottam egyet, és úgy döntöttem, reggel leltárt készítek, lejárati dátummal, a hűtőm tartalmáról.

Este, egy óvatlan pillanatban, a sokadik kézmosásnál levertem a szeretett szappantartómat. Egy karácsonyi vásárban vettem. Volt hozzáillő fogkefetartó is. (Volt.) Szomorúan elköszöntem tőle, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott, a cseréptörés szerencsét hoz!

Kívánok stresszmentes napokat!

Judit

Kiemelt fotó: Pixabay