Ma, a tizenegyedik itthon töltött napomon, a mozgás egyre jobban hiányzik. Szoktam egyébként reggelente tornázni. Már az ágyban elkezdem, aztán felkelés után néhány jóga gyakorlattal folytatom, végezetül pár perc talajgyakorlat. Ez utóbbi néha elmarad. Ma reggel is jött a szokásos gondolat, ehhez most nincs kedvem, inkább kihagyom. Mély lélegzet után erőt vettem magamon, és végig csináltam.

Szobabiciklizem is, nem sokat, 5-25 percet. Gyakoribb az 5, mint a 25. Gondoltam, hogy esténként is kellene, sajnos erről általában megfeledkezem.

Napközben leginkább csak ülök, ha valamiért fel kellene állnom, igyekszem lebeszélni magam. Egyre lustább vagyok.

„Ha egy szóban akarom összefoglalni, hogy számomra mit jelent az élet: mozgást. Élni annyi, mint mozgásban lenni.” Jerry Seinfeld (citatum.hu)

Amikor munkába jártam, reggelente metróhoz gyalogoltam, és este sétáltam pár megállót. A munkahelyen is sokkal többször felálltam, nyomtatóhoz mentem, és persze heti kétszer táncolni jártam.

Pont most, írás közben jutott eszembe, valójában a táncot itthon is gyakorolhatnám. Esetleg saját koreográfiát is megtanulhatnék egy-két számhoz. Javaslom az ötletet az otthon maradottaknak is!

Mivel a 10. emeleten lakom, lépcsőt is mászhatnék. (Ezt majd még átgondolom.)

A séta nagyon hiányzik, mert akkor szellőztettem ki a fejemből a napi gondokat, aggodalmakat, egyéb nyűgöket. Aggodalom, gond most is van. Séta legfeljebb a boltba. Tartom magam a „maradjotthon” felhíváshoz.

„A legjobb ötleteink nem ülve, hanem állva vagy - sőt: még inkább - séta közben támadnak.”

Thomas Pfeifer (citatum.hu)

Sétálhatnék a lakásban, mint ahogy anyukám tette, csúszós téli időszakban. Róhatnám fel-alá a köröket a szobában. Kicsit unalmas, de mozgás. Esetleg az erkélyen, ahol még „friss” levegőt is szívhatnék. Anyukám is megtette ezt, lemérve egyúttal az erkély hosszát. Egyik irányban 6 lépés, másikban 7. (Mint nagyapám meséjében az óriáskígyó, fejétől a farkáig 10 méter, farkától a fejéig 12, összesen 22 méter.)

Egyébként az otthon maradást bevállalóknak tényleg ajánlom a napi sétálást a lakásban, és a könnyű tornát. Anyukám félt az eleséstől, ezért egy idő után már üldögélve tornázott.

Ma délelőtt felszólítottam a családomat egy kis agytornára. Hiszen arra is szükség van. Küldtem nekik logikai feladatot. Először nem fűlt hozzá a foguk, de miután az ifjabb nemzedék egyik tagja megoldotta, az idősebbek is kedvet kaptak hozzá. A reakciók végül: „Ez tök jó volt!”, „Jöhet még ilyen!”. Holnapra újabbat kapnak.

Egyébként volt pár perc séta, meg friss levegő. Elmentem a boltba, természetesen maszkban, mert a maszkviselés híve vagyok. Olvasni az interneten mellette és ellene szóló cikkeket, én döntésem a hordás. Megállapítottam, le a kalappal az egészségügyi dolgozók előtt! Szerintem roppant kényelmetlen. A szemüvegem rögtön bepárásodott, egész úton alig láttam, hiszen nem kezdhettem el törölgetni. Nem mentem messzire, mégis izzadt az arcom a maszk alatt, csorgott a verejték rajtam, pedig még meleg sem volt. Mindezek ellenére hordani fogom, amíg tart a járvány.

Persze pár darabom van csak. Nyilván, a gyógyszertárban sincs. Van azonban egy ügyes sógornőm, aki a mai napot maszkvarrással töltötte. Sajnos varrógéphiányban szenved, így kézzel varrogatta őket. Egy az enyém. Mosható, szép, mintás. Nem tudom ér-e annyit mint a patikai, de a semminél biztos több!

Ha készülne több, majd osztogatjuk.

Judit

Kiemelt kép: Pixabay