- Tudod, azért ma délután is kell aludni!

- A szülinapomon is Papó?

- Emlékszem, mikor ennyi idős voltam, mint te, nyár volt, és ovi szünet.

Este nagyapáéknál aludtam. Amikor reggel felébredtem a nagyágyban, a függöny szélénél besütött a nap, pont a hasamra. Halkan kopogtak az ajtón, majd lassan kinyitották. Nagyi jött be kezében egy hatalmas tálcával.

- Szia szülinapos! Isten éltessen sokáig! Nézd, mit hoztam? A kedvencedet, kakaót lekváros kaláccsal!

Mellém telepedett, kaptam egy puszit, majd nekiláttam az ünnepi reggelinek.

- Mit szeretnél ebédre? Zöldségleves jó lesz? Utána meg csirke és krumplipüré? – kérdezte.

Tele szájjal bólogattam, ezek voltak a kedvenceim.

- Papa vár, ha megreggeliztél!

Nagyot dobbant a szívem. Papa, az ezermester! Biztos készített nekem valami csuda klassz szülinapi ajándékot! Betömtem a számba a maradék kalácsot, és nekiláttam az öltözésnek.

A fészerben találtam nagypapát, a munkaasztalánál állt és előtte valami sárga papír feküdt.

- Mi ez Papó? – futottam oda. – Jé, egy sárkány! De szép! 

- Gyere, segíts díszíteni! Szalagokat kötünk rá, legyen tarka és vidám.

Nagyon szép lett. Mint mondtam, sárga volt, óriási  szemekkel, mosolygó szájjal.

Kimentünk a kertbe, és papa megmutatta, hogyan kell reptetni.

Eleinte nehezen ment, majdnem fennakadt a cseresznyefán, aztán papa segített, én pedig belejöttem, és a sárkány egyre magasabbra szállt. Nagyon élveztem!

- Kész az ebéd, gyertek! – hallottuk nagymama hangját.

Megérkeztek anyáék is, nekiláttunk az ünnepi ebédnek. Finom volt, mert nagyi nagyon jól főzött.

Már alig vártam, hogy meglássam a tortát. Vajon milyen lesz?

Anya hozta be énekelve: Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! A kedvencem volt, csokis-vaníliás. Színes gyertyák égtek rajta. Elfújtam őket, apa is besegített.

Ebéd után anyáék visszamentek dolgozni, én pedig kifutottam a sárkányomhoz. Gondoltam, délutáni alvás előtt még játszom egyet vele.

Fel is repült szép magasra. Utána néztem. A sárga sárkány táncolt a kék égen. Hirtelen madarak vették körül, azok is beszálltak a táncba.

A sárkány még szélesebben elmosolyodott, mintha rám kacsintott volna, a szél megrántotta a madzagot, kicsúszott a markomból, és a papírsárkány elszabadult. A szalagokkal búcsút intett, és szállni kezdett egyre feljebb és feljebb. A madarak követték, nemsokára már csak pár pont látszott az égen.

Ránéztem papára, mosolygott.

- Milyen sok gyereknek fog örömet szerezni, miközben látják repülni az égen! Mi meg holnap készítünk másikat.

PJudit

Képek forrása: Pixabay