Brumo, a kis barna maci, szokásos útvonalán szökdécselt. Ritkulni kezdtek a fák, elérte az erdő szélét. Megállt az egyik fenyő tövében, és kíváncsian szemlélődött. Látta a közeli falu házait, és az utolsó előtt parkoló furgont. Egy kék ruhás férfi dobozokat rakodott a kocsiba.

- Jó lenne körülnézni, de anya megtiltotta! – tűnődött a bocs, miközben vágyakozva nézte a házakat.

- A szélsőig ellopakodok, kinyomozom vajon mit szállít a teherautó? - győzött a kíváncsisága.

Bekukucskált az autóba, meglátva a sok dobozt, felcsillant a szeme.

- Itt biztos akad valami finomság!

Felmászott a létrán, és bebújt a raktér hátuljába. Nekilátott kibontani egy kisebb dobozt. Tele volt szilvás zacskókkal.

- Ezt szeretem! – nyalta meg a szája szélét. Kinyitotta az egyiket, és bekapott egy szem gyümölcsöt. Ebben a pillanatban, „durr!”, döngve becsapódott a kocsi ajtaja, és korom sötét lett.

- Most mi lesz? - döbbent meg. Hallotta, amint felberreg a motor, és elindul az autó az ismeretlen felé.

- Anya, segíts! - görbült sírásra a szája, miközben rémülten eszegetett. Kiürült a zacskó, lecsukódott a bocs szeme, a motor zümmögése álomba ringatta.

Hirtelen fékezésre riadt, egy kisebb csomag neki csúszott, sőt ki is nyílt. Kíváncsian megtapogatta a belsejét, vajon mi lehet benne? Kitárult a furgon ajtaja, és örömmel látta, hogy mézes üvegeket talált.

A kék ruhás férfi kivett elölről két dobozt, és elsietett. Brumo fogott egy üveg mézet, óvatosan lemászott a kocsiról. Ott sötétlett az erdő pár száz méterre tőle. Futva indult a fák felé, meg sem állt az első tisztásig. Leült egy tölgy alá, maga elé tette az üveget, lecsavarta a tetejét, és nekilátott a mézevésnek.

Hamarosan üres volt az edény.

Elszomorodott. Szülei már biztosan keresik, el se tudják képzelni, hova tűnhetett. Ismét csorogni kezdett a könnye.

- Hogyan találok haza? – sírdogált.

Hirtelen mozogni kezdett az avar. Valaki sebesen közeledett. Egy kis sündisznó bukkant ki, az ázott, sárga levelek alól.

- Szia! Dani vagyok. Te mit keresel itt? Kerek Erdőben nincsenek medvék!

- Eltévedtem! – szólt elcsukló hangon, és elmesélte kalandját. – Tudsz nekem segíteni?

- Menjünk anyukámhoz, ő biztosan segít! – felelte a süni, és már indult is odújuk felé. A mackó követte.

Sün mama, hallván a történteket, Danihoz fordult:

- Szólj Varjú bá-nak! Ott ül a tölgyfán!

A madár csodálkozva nézte a mackót.

- Nahát! Te hogy kerültél ide?

- Az úgy volt…

- Á! Elkószáltál! Tudod hol laktok?

Brumo gondolkodás nélkül hadarta a címet:

- Fenyőerdő szélén, a nagy fehér szikláknál van a barlangunk!

Varjú bá nyomban útnak indult.

Közben beesteledett. A maci a sün odú előtt aludt. Reggel, mikor kinyitotta a szemét, első pillantása a szüleire esett. Örömmel rohant megölelni őket,

- Ne haragudjatok! Ígérem, soha többé nem kószálok el!

Szülei mosolyogva megsimogatták fejét, kézen fogták és elindultak haza. Brumo még hátrafordult és integetett új barátjának.

Pjudit

Képek forrása: saját