Amikor eszembe jut az idei karácsony, mindig elszomorodom. Ez lesz az első, amit valószínűleg egyedül töltök. Tegnap megróttam magam, mit vagyok úgy oda, van meleg lakásom, a hűtő sem üres! Vannak, akik sokkal rosszabb helyzetben élnek. Egyébként, nemcsak én ünneplek majd egyedül. Bloggerként…

A „korona” idén gyakran használt, negatív szó lett. Pedig többféle jelentése is van. Például, védheti a fogainkat. Az előkészület ugyan kellemetlen és fájdalmas, de a végeredmény kárpótol mindezért. Gondolhatunk hallatán fejdíszre is.

- Danikám, mosd meg jól a kezed, szappannal! - De anya! Meddig kell még kezet mosni? Már vége a járványnak, járok oviba, apa is megy dolgozni. Meddig kell még? - Danikám, a vírus előtt nem mostunk kezet? Ugyanígy mostunk, csak nem ennyi ideig. Kezet mosni továbbra is kell!

Na jó, bevallom, ez azért túlzás. Inkább motiváltak a kimozdulásra, de olyan jól, hogy megtettem. Magamtól. Négy hónap karantén után, elhagytam a biztonságosnak ítélt lakást és közvetlen környékét, ami az utóbbi időben a mozgásteremet képezte. Nagy lépés volt számomra.

Amikor a BloggerKépző napi kihívásaként azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk a hitvallásunkról, elsőre egy „szépségkirálynős” film jutott eszembe, ahol a jelöltek jellemzően a „világ béke” mellett kampányoltak. A téma nehéz, napokat gondolkodtam rajta, végül az alábbiakra jutottam: Bennem mindig…

Reggel telefonált Anna, hogy beugrik hozzám. A szürke felhők ellenére, mintha egy pillanatra kisütött volna a nap. A lelkemben legalábbis. Két hete nem találkoztunk, odajutottam, ünneppé válik a nap, amikor meglátogat.

Annak ellenére, hogy volt már benne részem, a home office-szal akadnak problémáim. Harminc éves koromtól, tíz évig itthon dolgoztam. Egyrészt programozóként, mellette, másodállásban könyvelőként.

Ha jönne egy tündér, és feltenné a fenti kérdést, elsőre azt válaszolnám, Amszterdamba. Amennyiben működik a „csiribí-csiribá, ott legyek, ahol akarok” varázslat, és ez egyúttal becsomagolna, szállást is foglalna, pénzt is váltana, akkor, természetesen Amszterdamot választanám. A rengeteg…

Mi hiányzik legjobban magányosan töltött karanténomban? Az érintés, az ölelés. Mit szeretnék először, ha vége lesz ennek a borzadálynak? Ölelést. Mindez egyébként azért furcsa, mert eléggé távolságtartó vagyok, nem szeretem, ha hozzám érnek, megölelnek. Nálam nem divat találkozáskor a puszi sem.…

Vasárnap dolgoznom kellett. Hétfő határidő, az ügyfelektől nehezebben jutott hozzám a könyvelési anyag, kicsit próbáltam a papírokat „karanténban” is tartani, így az utolsó pillanatra maradt a munka egy része. A „home office” ördöge nem aludt. Gátolt, amiben csak lehetett. Hol a billentyűzet nem…