Na jó, bevallom, ez azért túlzás. Inkább motiváltak a kimozdulásra, de olyan jól, hogy megtettem. Magamtól. Négy hónap karantén után, elhagytam a biztonságosnak ítélt lakást és közvetlen környékét, ami az utóbbi időben a mozgásteremet képezte. Nagy lépés volt számomra.

[

Mi volt a motiváció? Szerveztek egy találkozót, ahol az online térből már ismerős, valójában azonban számomra idegen emberekkel találkozhattam. Kíváncsi voltam rájuk, mert „ismeretlenül” is szimpatikusnak tűntek.

Első reakcióm, az „Ott leszel?” kérdésre a „talán” volt. Persze már ekkor tudtam, hogy semmi dolgom nem lesz aznap, tehát nyugodtan elmehetnék.

Beindult a szokásos, „miért jobb nekem, ha inkább itthon maradok” kezdetű belső párbeszéd.

Nézzünk pár komolytalan indokot.

Nem jutottam el fodrászhoz! Ilyen hajjal emberek közé menni? Aztán eszembe jutott, hárman is megdicsérték a kissé hosszabbá vált hajzatomat. Olyanok, akiknek véleménye számít, nem hazudnak, nem „jaj drágám, milyen jól nézel ki! És a hajad! De jól áll!” szintűek. (Bevallom, ilyen ismerősök nincsenek is a környezetemben.)

Valójában az utóbbi időben, ha fodrászhoz mentem, jellemzően az új frizurámra csak kritikát kaptam. Tehát jobban járok ezzel a hajjal.

Hideg lesz. Lehűlt a levegő, ha kinn ülünk le, az se jó, ha bent klíma van, ott se jó. (Ha van sapkád az se jó, ha nincs sapkád az is baj!) Meg fogok fagyni! (Jó, valóban elég fázós vagyok, de plusz 25 fokban még egyszer sem fagyott le a fülem!)

Biztos én leszek a legöregebb, olyan ciki! Persze ha nem lennék ennyi idős, akkor már nyilván alulról szagolnám az ibolyát, egy zöldellő fáktól árnyas temetőben. Ami lehet, hogy jobb lenne, nem tudhatom, de inkább még a megszokott életet gyakorolnám egy darabig.

Voltak komolyabb félelmeim is. Például, mi lesz, ha pánikroham tör rám a metrón, vagy valami egyéb rosszullét?

A többit nem sorolnám fel, de bőven találtam indokot miért ne menjek.

Előző nap döntöttem, és a fentiek ellenére megírtam, hogy ott leszek!

Indulás reggelén eszembe jutott, amit nemrég olvastam a stresszről. Létezik jó stressz is. Talán másképp kellene hozzáállnom az egészhez?

Lássuk, hogyan?

Kerestem terveket a félelmek kivédésére. Ha a járművön rosszul lennék, leszállok és hazajövök. Viszek pulóvert, ha még abban is fáznék, elköszönök, hazajövök…

Igyekeztem lelkesíteni magam, milyen jó lesz, új emberekkel ismerkedhetek meg, beszélgethetek, sőt tanulhatok is! Négy hónapja nem láttam kirakatot! Most végre láthatok. Négy hónapja nem utaztam metrón, most (végre) utazhatok!

Mély lélegzet, elindultam. A metró persze nem járt végig, (már el is felejtettem, hogy hétvégén csak a Lehel térig szokott). Mikor ezzel szembesültem, majdnem visszafordultam.

A Lehel térnél jött az új félelem, „én aztán fel nem szállok a metrópótló buszra, ennyi ember közé!” Taxi sehol, inkább hazamegyek!

De mégsem! Még nem adom fel! Rendelek taxit! Nekiláttam az emlékeimben élő, valaha a reklámokból ezerszer hallott telefonszámot hívni, különböző variációkban, sajnos nem lett sikeres egyik próbálkozás sem. Elindultam gyalog a Nyugati pályaudvar felé. Átsiettem a Westenden, és végre, végre láttam kirakatokat is!

A parkolóban szerencsére állt taxi. Kihasználtam a lehetőséget, hogy szakmailag is képezhetem magam, és a sofőrrel elbeszélgettem az online számlázással kapcsolatos tapasztalatairól, végignéztem, amint villámgyorsan kiállította a számlámat a telefonján, majd elküldte emailben.

Fél óra késéssel ugyan, de szerencsésen, pánik és rosszullét nélkül megérkeztem a találkozó helyszínére. Az időjárás, a hőmérséklet is tökéletes volt. Minden aggodalmam feleslegesnek bizonyult. (Ezt igyekszem a jövőre nézve is észben tartani!)

Megismerkedtem a többiekkel, helyesek, szimpatikusak voltak. Nagyon jól elbeszélgettünk, nevetgéltünk, és okosodtunk is!

Jól éreztem magam, örülök, hogy leküzdve félelmeimet, mégis elmentem.

Köszönet mindezért Adának, aki megszervezte, a BloggerKépzőnek, és minden résztvevőnek!

Aki kíváncsi rá, milyen volt a blogger találkozó, elolvashatja itt.

És milyen pozitív következményekről számolhatok be? Hazafelé busszal és metróval utaztam, és tegnap már bementem a munkahelyemre dolgozni.

További szép napot kívánok!

PJudit

Képek forrása: Pixabay