Amikor a BloggerKépző napi kihívásaként azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk a hitvallásunkról, elsőre egy „szépségkirálynős” film jutott eszembe, ahol a jelöltek jellemzően a „világ béke” mellett kampányoltak.

A téma nehéz, napokat gondolkodtam rajta, végül az alábbiakra jutottam:

Bennem mindig volt egy vágy, hogy szebbé, jobbá tegyem a világot. Első olvasásra, biztosan ez is olyan komolytalannak tűnik, mint a szépségkirálynők álma. Azonban, ha jobban belegondolunk, valójában nem az. Szerintem minden ember számára kivitelezhető.

Sajnos az ábrándozáson kívül, nem sokat tettem a cél érdekében.

Dolgozom rendesen. Betartom a törvényeket, szabályokat. (Jó, néha átmegyek az úttesten akkor is, ha piros a lámpa.) Igyekszem kedves, udvarias lenni embertársaimmal. (Hm, azért ez sem teljesen igaz, mert eléggé hangulatember vagyok, ha harapós a kedvem, meglátszik rajtam, és a hangnememen is.)

Segítek, ha látom, hogy valaki segítségre szorul. Átkísérem az úttesten, ha bizonytalan, és tényleg át szeretne menni. Felsegítem a csomagját a lépcsőn, ha nem bírja egyedül. Érdeklődöm a barátaim hogyléte felől.

Nem szemetelek. Néha rászólok arra, aki ezt teszi. Persze ezzel vigyázni kell, mert könnyen lekeverhet egy pofont az illető. Kiállok amellett, akivel nem viselkednek korrekten, még ha emiatt aztán feketelistára kerülök is.

Bloggerként viszont több lehetőségen van a világ szebbé tételére.

Legfőbb célom, a szórakoztatás. Ha az olvasónak tetszik az írásom, esetleg egy jót nevet rajta, már jókedvre derítettem őt, és ezzel a világot is.

Receptek esetén, amennyiben valaki elkészíti, és ízlik neki az eredmény, szintén jobb lesz a napja.

Többször írok gondjaimról, problémáimról, és ha olyan ember szeme elé kerül a történet, aki hasonló cipőben jár, valószínűleg megörül, hogy nincs egyedül a bajával. Általában valami kiutat a végén igyekszem megfogalmazni, ezen elgondolkodva, ő is találhat megoldást. Ilyen esetben ismét hasznos volt az írásom.

Amikor valamin nagyon felbosszantom magam, dühös leszek, és megírom, olyankor legbelül mindig reménykedem, hogy egy kis csoda folytán a témában kompetens ember szeme elé kerül. Gondolok például BKK vezetőjére, aki a történetem hatására esetleg kiadja utasításban a sofőröknek, ha jármű után futó embert látnak, várják be. Mindez pár másodpercet jelent, a menetrendet nem borítja fel. Az sem elképzelhetetlen, hogy pont az a buszvezető olvassa, aki este 21 óra után, amint rohanva éppen elértem az ajtót, az orrom előtt becsukta, és elindult. Esetleg elgondolkodik, és legközelebb nem tesz így, ezzel több ember bosszúságát csökkentené.

Csak szemezgettem a lehetőségekből, de a kedves olvasó nyilván sejti, mire szeretnék utalni.

Ilyen apróságokkal is szebbé, jobbá tehetjük a világot. Odafigyeléssel, emberséggel, kedvességgel, udvariassággal, felelősséggel. Ez az én hitvallásom. Bloggerként, és emberként is.

„Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!” Anne Frank (Forrás: www.citatum.hu)

Összefogunk és nekilátunk, még ma?

PJudit

Képek forrása: Pixabay