Amikor eszembe jut az idei karácsony, mindig elszomorodom. Ez lesz az első, amit valószínűleg egyedül töltök.

Tegnap megróttam magam, mit vagyok úgy oda, van meleg lakásom, a hűtő sem üres! Vannak, akik sokkal rosszabb helyzetben élnek. Egyébként, nemcsak én ünneplek majd egyedül.

Bloggerként írásommal inkább fel kellene vidítani azokat, akik emiatt (szintén) szomorúak.

Aztán jött egy újabb gondolat, ami teljesen feldobott, tele lettem energiával, tenni vágyással. (Nagy meglepetésemre. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű a letargiából kitörni!)

Szűkebb családot tekintve, hat felnőttnek, és egy kicsi apróságnak kellene ajándékot vennem. Mi lenne, ha hét idegent ajándékoznék meg helyettük? A rokonokat is hasonlóra kérném, a nekem szánt ajándékot adják oda egy ismeretlennek.

Nyomasztó volt ez az év. Féltünk, aggódtunk. Sokan elveszítették a munkájukat, az árak az egekbe szöktek. Minap olvastam, még az ingyenes ételosztást is be kellett szüntetni.

Szürke, nehéz lett az élet.

Egy meglepetés, váratlan ajándék örömet okoz mindenkinek, felvidámítja a napját.

Pénteken voltam a pékségben. Megvettem, amire szükségem volt, fizetéskor megkérdezte az eladónő, elfogadok-e ajándékot? Meglepődtem, persze, hogy elfogadok. Összerakott nekem öt különféle süteményből álló csomagot. Jól esett a kedvessége, örültem a sütiknek. Ő pedig örült, hogy adhatott. Nem volt már messze a záróra, és elég sok áru volt még a boltban.

Persze idegeneket „meglepni” nem könnyű feladat. Az emberben van egy kis félsz, hogy fog reagálni, mit fog szólni a másik. Az eladónő mesélte, nem mindenki fogadja el, ha ajándékozni akar.

Jöttek az ötletek, mit is adhatnék karácsonyra hét ismeretlennek. Üzletekben nem járkálok, legfeljebb a közértbe, így az itthon található dolgok jöhetnek számításba. Legkézenfekvőbb a könyv. Persze nem az, amelyiket én sem tudtam elolvasni. Olyasmi kellene, ami nekem is tetszett. Az az igazi ajándék.

Én nagyon szeretek „birtokolni”. Nehezen adom ki a kezemből, ami az enyém. Ezért ez komoly feladat lesz számomra.

Most felvillanyozódva „agyalok”. Már vannak ötleteim, milyen könyvekből válasszak. Krimi az lesz közte, romantikus regény is, mert ezeket kedvelem.

Kitaláltam, először a „látásból ismerős” ismeretlenekkel kezdem.

Meglepem a hetedik emeleten lakó idős nénit, mert nincs senkije, még kutyája se. A kislányt az ötödiken, aki rendszerint kedvesen köszön a liftben. A pékség eladónőjét, hisz ő is meglepett engem, a virágboltost, aki mindig barátságos, a közértben a pénztárost, ő rendszerint rosszkedvű, hátha kicsit elmosolyodik.

Ott van még a segítőkész gyógyszerész, és a házi orvos. Lehet, a végén elég sem lesz a hét darab ajándék?

Ha mégis maradna, azt majd ott felejtem a villamos megállóban, és remélem, olyan talál rá, aki nagyon fog örülni neki.

Tudom, csepp a tengerben, de úgy gondolom ha pár embernek (köztük magamnak is) mindezzel örömet szerzek, kicsivel szebb, jobb lesz a világ! (És sok kicsi sokra megy.)

Egyébként majd a szokásos, „normális” karácsonyi készülődés is sorra kerül, adventi koszorúval, karácsonyfa díszítéssel,…de ez már egy másik történet.

PJudit

#bloggerkepzo #irjotthon

Képek forrása: Pixabay, saját