A kora? A megjelenése? A viselkedése? … Vagy az, hogy nyugdíjas?

Isten tudja milyen okból kifolyólag úgy érezte, az utóbbi. 50 éves korától rettegve gondolt a nyugdíjazásra, pedig ekkor még messze volt tőle.

A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság kimutatását azért lelkiismeretesen átnézte, nem hiányzik-e belőle valamelyik munkaviszonya. Hiányzott, pótolta.

Azt, hogy mikor mehetne nyugdíjba a nők 40 évével, nem számolta ki. Isten ments az információtól!

És az évek csak teltek… Érezte, már biztosan itt lenne a nyugdíjazás ideje, és még mindig csak várt.

Vannak, akik nagyon készülnek a nyugdíjas évekre. Elegük van a munkából, várják a sok szabadidőt, tele vannak tervekkel. Legszívesebben vágnák a centimétert, mint régen a kiskatonák, hátha az gyorsítja az örömteli nap eljöttét, de inkább nem teszik, jobban használható, ha egyben van.

Mások folytatják nyugdíj mellett is a munkát, mert vagy szívesen csinálják, élvezik, vagy szükségük van az érte kapott jövedelemre. Hisz a pénznek mindig akad helye.

Már neki is elege volt a munkából, azaz inkább az ügyfelekkel való küzdelemből. Abba ennyi idő után bele lehet fáradni. Több szabadidőre azonban nem volt szüksége. Évek óta kötetlenül dolgozott, és kevesebb, mint nyolc órában, így a tervei belefértek a szabadidejébe.

A pénznek nem volt rabja. Annyi volt az elvárása, amit megkíván, arra jusson. Ne extra dolgokra gondoljunk, azok nem érdekelték. Nem kellett neki okosóra, legújabb mobiltelefon, yacht és magánrepülő se.

Egyszer mégiscsak eljött a nagy nap. A számolás napja. A megvan-e már a 40 éves munkaviszony megválaszolásának a napja.

Meglepődve látta, hogy a gimnáziumi évek alatt végzett diákmunkák is szerepelnek a nyugdíjidőszakban. Így bizony már 3 hónapja nyugger lehetne. Lehetett volna visszamenőleg is kérni a nyugdíjaztatást, de nem kérte. Miért? Nem tudom. Így bukott 3 havi pénzt. A hülyeségnek ára van!

Beadta a papírokat, és aggódva várta a postást. Igen, jól olvastuk! Nem a bankszámlát leste, szaporodik-e az egyenlege, hanem a postást várta.

De miért rettegve?

Édesapja 54 éves volt mikor a munkahelyén a helyzet egyre stresszesebbé vált. Úgy döntött, rokkant nyugdíjba megy. Oka sajnos volt rá, így nem ütközött semmi nehézségbe a leszázalékolás.

Szuper lesz! Januártól nyugdíj, és új munkahelyen nyugalmas munkavégzés. Örült a család! Boldogan várták a januárt.

És akkor jött a váratlan, ami a terveket semmissé tette, … az agyvérzés és a halál…

Ezért szorongott a nő, az egykori fiatal leány, mert megfélemlítették a borzasztó emlékek. Bár édesanyja 55 évesen nyugdíjas lett, és emellett még 10 évig egészségesen dolgozott, és 90 éves koráig élt, ő sajnos nem ebben változatban bízott, hanem a haláltól rettegett.

Amikor a postás meghozta az első nyugdíjat, akkor érezte a megkönnyebbülést. Mégiscsak túlélte!

Gondolkodóba esett, mit vegyen belőle? Talán egy okosórát! Vagy nem is, … inkább egy yachtot, nevette el magát.

És mit vett? 4 db könyvet. Három krimit, mert nagyon szereti, és egy romantikus regényt, mert egy nyugdíjasnak szerelemre is szüksége van. Ideje pedig, mint a tenger.

PJudit

Fotó: Pixabay