Egy éve, karácsony előtt hallottam róla először. Kíváncsi lettem, mit is jelent pontosan, ezért rögtön rákerestem az interneten. A látottak alapján pár perc alatt eldöntöttem, ott a helyem!

Irány, az élményfestés! Kata lányom látva lelkesedésemet, karácsonyi ajándékként meglepett vele.

De milyen képet válasszak? Végignézve a lehetőségeket, felcsillant a szemem! Eiffel tornyot, hát mi mást?

Pár évvel ezelőtt, jártam egy tanfolyamra. Az egyik feladat az volt, hogy válasszunk ki egy „tárgyat”, és figyeljük, a következő héten hányszor találkozunk vele. Az Eiffel torony mellett döntöttem. Szeretem Franciaországot, szeretem Párizst, és nekem a torony ezt a várost jelképezi. Meglepetésemre, bár Budapesten élek, naponta sokszor szemem elé került valamilyen módon. Bár már régen vége a feladatnak, én továbbra is nagyon örülök, ha valahol, valamin meglátom. Van itthon csésze, díszpárna, póló amelyeken díszlik.

Jó volt, hogy Katával együtt mentünk, bár így is izgultam, hogy én leszek a legöregebb, esetleg a legügyetlenebb, milyen kínos lesz a sok fiatal között. Festeni általánosban festettem utoljára, és az nem volt jó élmény.

Kár volt izgulnom, vegyes korosztályú volt a társaság. 11 évestől nyugdíjasig terjedt a skála.

Belekezdtünk. A vásznon egy álló utcai lámpa és a torony volt halványan felrajzolva. A „tanárnő” mondta a színeket, mutatta, mit és hogyan fessünk. Szépen haladt a csapat.

A lelkesedéstől hajtva, a háttér festésekor, már az első ecsetvonásokkal lefestettem a lámpa rajzát. Hoppá! Eltűnt.

Szünet után, hirtelen rám tört egy érzés. Nem kell nekem diktálni mit tegyek, tudom én magamtól is.  Úgy éreztem, mintha egy zseniális festő lennék, és lelkesen, magabiztosan, szinte gondolkodás nélkül húztam az ecsetet, színeztem a vásznat. Nagyon élveztem, semmi másra nem tudtam figyelni. Csak én voltam, a vászon és az ecset. Utólag jöttem rá, ez lehet a Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott flow érzés.

Egy idő után ismét csatlakoztam a többiekhez, és követtem az oktató utasításait.

A végén jött az eltüntetett utcai lámpa. Megfestettem, segédvonalak nélkül, és megint rettenetesen élveztem az önállóságot. Szerintem gyönyörű lett. Azóta is tervezem, hogy egyszer, egy szép napon, leülök, és lámpákat fogok festeni.

Mindenki jól érezte magát. A festmények különbözőek, de nagyon szépek lettek. Tényleg élmény volt.

Miért is most írok minderről? Én közben már szinte el is feledkeztem az egészről, de Kata szerencsére nem, és idén karácsonyra, ismét élményfestéssel lepett meg. Újra lelkesen keresgettem a képek között. Pillangóra esett a választásom. Január elejére bejelentkeztünk.

Most teljesen üres volt a vászon. Mi dönthettük el, mekkora pillangót szeretnénk. Elférjen-e, avagy inkább lógjon le a képről. Már ez izgalmas volt. Most még több lehetőség akadt az önálló döntésre. Rajtunk állt, milyen színeket használunk, milyen mintákkal díszítjük a szárnyakat. Ismét érezhettük a flow élményt.

Azóta is, ha mesélek róla, csillog a szemem, és magától nevetésre húzódik a szám.

Kata csodálatos ötlettel állt elő. Legközelebb vásznat, festéket és ecsetet kapok ajándékba, és itthon festhetek, szabadon! Az lesz csak az igazi élmény!

PJudit