Nem. Nem a stressz! Szó sincs róla! Nem vágtam földhöz dühömben a kedvenc csészémet, az Eiffel tornyosat! Sokkal hétköznapibb a történet. Fenyő Miki dala szólt, én lazán táncoltam rá, miközben mosogattam. Egyik pillanatban váratlanul kicsúszott kezemből a csésze.

Egy dolog vigasztalt, a törött cserép, (vagy ez nem az? Lehet, de akkor is!) biztos, hogy szerencsét hoz!

Mostanában sokat török. Be kellene szereznem egy zománcos bögrét? Azt, ha leejtem, legfeljebb a zománc pattogzik le róla.

Eszembe jutott a gyermekkorom, amikor öcsémmel együtt minden nyarat nagymamáéknál töltöttünk. Ott nem zománcos, hanem pléhbögre álldogált a vizes vödör mellett. Nagypapa készített rá fület, hogy kényelmesen meg lehessen fogni. Persze, nem azért volt odatéve, hogy mi abból igyunk, sőt rendszeresen ránk is szólt nagymama, „üvegpohárból igyatok, ne abból a rondából”! Milyen a gyerek? Azt teszi, amit tiltanak. Mi is ilyenek voltunk. Amikor a nagyszülők nem néztek oda, csak azért is a pléhbögréből ittunk. Abból esett jól a víz. Hogy egymás után? Mit számított! Szerencsére kutyabajunk sem volt tőle.

Valami hasonló kellene, persze szép kivitelben. És akkor dobálhatnám, hullajthatnám. Majd a karantén után! Bár lehet, akkorra már nem lesz rá szükségem, hisz karantén előtt sem törtem-zúztam, remélhetőleg utána sem fogok.

Elkészítettem a hűtőleltárt, és meglepetésemre, jól elbújva, találtam egy kefirt, melynek két nap múlva lejárt a szavatossága. Persze 4,5 dl-es volt, amit én három napig eszegetek. Elhatároztam, sütök süteményt, méghozzá muffint, és felhasználom hozzá, mielőtt kidobásra ítélném.

Interneten kerestem egy egyszerű receptet, majd elővettem anyukám kefires süti receptjét is, és összehasonlítottam őket. Anyué már jól bevált, régen sokszor elkészítettük. Ahol eltérés volt, a két recept között, ott átlagot számoltam. Így került (többek között,) háromnegyed zacskó sütőpor, és (lefelé kerekítve,) egy tojás bele. Ez utóbbival nem árt spórolni, mert már nincs sok itthon. Boltba meg igyekszem minél ritkábban menni. Mi történik ilyenkor a gyakorlatlan „konyhatündérrel”? Úgy töri fel a tojást, hogy tokkal-vonóval, azaz héjastól pottyan a pohárba. Inkább kidobtam. Nemcsak csészét török darabokra, de a tojást is. Végül mégiscsak két tojás fogyott, hiába szerettem volna spórolni.

A robotgép összekeverte a hozzávalókat, közben kerestem a muffin formát. Tepsik között nincs. Szekrényben sincs. Hova a manóba tűnhetett? Nem, azt nem törtem össze! Egyszerűen kidobtam lomtalanításkor. Úgy gondoltam, már eléggé elhasználódott, majd veszek helyette újat. Ez utóbbi viszont elmaradt.

Normál tepsibe került az én "áfonyás muffinom", kárpótlásul viszont nagyon finom lett. Egy baj volt csak, nem tudtam vele senkit megkínálni, pedig olyan szívesen megtettem volna…

Judit

Képek forrása: Pixabay, saját