November 27-én, azaz a karácsony előtti 4. vasárnap idén is beköszönt az adventi időszak, mely december 24-ig tart. A türelemről, a várakozásról, a szeretetről szól, felkészítjük lelkünket az ünnepekre.

Jó ez a munkahely. Kicsi postahivatal, pár dolgozó, jókedv, udvariasság és kulturált ügyfelek. Mindig jön valaki, akit ki kell szolgálnunk, nincs idő lábat lógatni.

Feküdtem az ágyon, és vártam, hogy sorra kerüljek. Bár éjszaka nem aludtam és egy napja nem ettem, sem álmos, se éhes nem voltam. A gyomrom görcsölt az idegességtől. Nem sejtettem, hogy ilyen szörnyű lesz.

"22 fok van az irodában, fázunk, pedig jól felöltöztünk, és folyamatosan isszuk a forró teát!” panaszolta múlt héten az egyik ismerősöm.

Múltkor valaki feltette a kérdést a Facebookon: Ha lehetőséged lenne külföldre menni, mennél-e? Egyik ismerősöm reakciója: Igen, vissza sem néznék!

- Tudod, azért ma délután is kell aludni! - A szülinapomon is Papó?

Tudod, amikor annyi idős voltam, mint most te, minden nyarat a nagymamáméknál töltöttem.

Ömlenek a hírek! Sajnos egyiket sem sorolnám a „jó” kategóriába. Nézzünk meg párat belőlük!

Főállás mellett katás bt beltagjaként is dolgozom.

- Képzeld, a közértben nyúltam a kedvenc kaukázusi kefiremért, és földbegyökerezett a lábam, mikor megláttam az árát, 529.-ft! – rontott be hozzám dühöngve a nagynéném.